Talán jól gondolja, aki úgy látja, sosemlátott számú fekete fog szavazni a november elején esedékes amerikai elnökválasztáson a demokrata jelöltre, Barack Obamára. Aki azonban azt is tudni véli, hogyan fognak szavazni a szenátusi és kormányzói választásokon, azt érhetik meglepetések.

Habár a politikusok és PR-guruik gyakran szeretik egységes, homogén tömegként kezelni a "Fekete Amerikát", az afroamerikaiak csoportját mindennek lehet nevezni, csak épp egységesnek nem. A negyvenmilliós fekete közösség egyre változatosabb képet mutat mind gazdasági, mind szociális, technológiai és ideológiai szempontból is.

Ahogy a választási kampány a célegyenesbe fordul, talán nem tudják a politikusok, kikhez is beszélnek, amikor a feketékhez szólnak. Már az is komoly dilemmát okozhat, hogy "feketéknek" vagy "afroamerikaiaknak" nevezzék őket.

A Radio One, az Egyesült Államok egyik legnagyobb médiacége készíttetett egy tanulmányt a feketékről. Sokak számára meglepő módon a megkérdezettek 42 százaléka jobban szereti, ha feketének hívják, és 44 százalék kedveli inkább az afroamerikai megnevezést.

És igen, félrevezető volna elfogadni, hogy egy Martin Luther King-idézettel és azzal, hogy fölemlegetjük Amerika múltját, amikor a feketék nem élveztek egyenlő jogokat a fehérekkel, meg lehet nyerni a fekete szavazókat. A fiatal feketék éppenséggel pont úgy érzik, túl sokat szövegelnek erről a politikusok.

Ahogy sértő azt feltételezni, hogy a nők csak női jelöltekre szavaznak, ugyanúgy sértő az a gondolat is, hogy a feketék csak feketékre, a fehérek csak fehérekre. Mint mindenki más, a színesbőrűek is aszerint szavaznak, kit tartanak alkalmasabbnak arra, hogy megoldja a problémáikat. Azaz hiba volna a bőrszínhez kötni a voksokat, azok sokkal inkább szólnak a gazdaságról, egészségügyről, oktatásról és egyéb társadalmi kérdésekről.

A tanulmány tizenegy különböző csoportot különböztet meg a színesbőrű amerikaiak között. A diszkrimináció és a "faji kérdés" továbbra is fontos, főleg a középkorú és az idős feketék esetében. A fiatalok azonban saját ügyeikkel, karrierjükkel vannak elfoglalva, az érdekli őket, mennyit kell fizetni az egyetemen, mi lesz a gyerekeikkel, hogyan találnak jobb munkát - akárcsak fehér társaikat.