A drezdai gazdaságkutató központ tanulmánya szerint 1991, tehát a német újraegyesülés óta minden évben csaknem 15 milliárd eurót fordítottak az egykori NDK fejlesztésére. Ebben jórészt szerepet játszik az is, hogy a keleti tartományok össztermelése távolról sem fedezi a fenntartási költségeket - más szóval a keleti országrész változatlanul támogatásra szorul.

Noha 1990-ben az újraegyesítés kancellárjaként ismert Helmut Kohl még azt hangoztatta, hogy öt éven belül virágzó lesz a gazdaságilag lepusztult Kelet-Németország, ez a remény nem vált be. Bár az egyesüléssel kapcsolatos költségek időközben megközelítik a 2 billió eurót, mégis 2005 óta erősen megtorpant a kiegyenlítődés folyamata. A kelet-németek vásárló ereje ma is alig éri el a nyugati országrészben élők fogyasztói szintjének két-harmadát.

Az egykori NDK talpra állításával megbízott berlini államtitkár változatlanul a kormány egyik fő céljának nevezte az életszínvonal teljes kiegyenlítését a két országrész között, ennek ellenére a feladat megvalósítása még elhúzódik. Így nem véletlen, hogy sok fiatal diplomás a nyugati tartományokban próbál szerencsét és ezzel közvetve inkább fékezi a szintek azonosulását célzó hatósági intézkedések sikerét.