Tóth Matild, a Szakszervezeti Tanács nőtitkára sem a nőkről beszélt, hanem sokkal inkább egy férfi, a pulpituson feszítő Rákosi Mátyás kedvében járt, amikor 1949-ben felszólalt a nőnap alkalmából tartott budapesti rendezvényen.

"Nekünk ma dolgozó nőknek látnunk kell, hogy nem elég a békét csak akarni, hanem a békét építeni is kell!"

"Többet akarunk termelni, gazdaggá tenni országunkat, hogy gazdaságilag függetlenek maradjunk!"

A nőnapi rendezvényeket az előző rendszerben ez a hangvétel jellemezte, ami nem csoda, mert március 8-a egy baloldali mozgalom munkájának köszönhetően lett a nők napja.

Az első nőnapot az Egyesült Államokban rendezték meg 1909 februárjának utolsó vasárnapján, 1910-ben pedig a koppenhágai II. Nemzetközi Szocialista Nőkongresszuson a német Clara Zetkin azt javasolta, hogy egy évben egyszer világszerte tartsanak nőnapot.

Magyarország már 1914-ben csatlakozott a kezdeményezéshez.

Mára a nőnap értelemszerűen elveszítette munkásmozgalmi jellegét, de nem is csak a nők virággal történő felköszöntéséről szól, hanem ráirányítja a figyelmet a nőkkel szembeni erőszakra, illetve a nőket ért hátrányos megkülönböztetésekre is.

Frances McDormand az Oscar-díj minapi átadásán felállította a teremben összegyűlt női alkotóművészeket, hogy a "metoo" kampány részeként ráirányítsa a figyelmet a szexuális és anyagi kizsákmányolásra, amit a nőknek még a fejlett Egyesült Államokban, a filmgyártás csúcsán is el kell szenvedniük, pedig gazdagok és világhírűek, nem pedig szegények és ismeretlenek, mint sok milliárd nőtársuk.

A nőnap ma már arra is emlékeztet, hogy

a jogegyenlőség még mindig nem esélyegyenlőség.

Az Egyesült Államokban 1963-ban törvényt, az Európai Unióban pedig 1975-ben irányelvet alkottak arról, hogy egy nőnek ugyanazért a munkáért ugyanannyi fizetést kell kanpia, mint egy férfinek, az utóbbiak azonban még mindig 16-25 százalékkal többet keresnek.

A nők még mindig nagyon sokszor lesznek a családon belüli erőszak, a munkahelyi szexuális zaklatás és a prostitúció áldozatai.

Az Európai Unióban élő nők 33 százaléka szenvedett el fizikai vagy szexuális bántalmazást tizenöt éves kora óta - ami virággal nem tehető jóvá.