Neil Armstrong 1930. augusztus 5-én egy Ohio állambeli kisvárosban, Wapakonetában született. Nem túlzás, ő tette híressé az alig tízezres települést: még múzeum is ápolja nagyon is élő emlékét. Brit és német gyökerű szülők gyermeke, édesapja közhivatalnok volt, ezért 15 év alatt 22 különböző városban dolgozott. Neil Armstrong 1947-ben felvételt nyert Indiana államba, a Purdue Egyetemre, repülőmérnöknek tanult. (Ahol ma szobra van.) A família mindössze második tagja volt, aki felsőfokú tanulmányokba kezdett.

Mi több, el is végezte azokat. Dancsó Béla így ír az urvilag.hu portálon a holdat meghódító hős korai szakmai karrierjéről: "Igazi pilóta 1949-ben lett, nem is akármilyen tűzkeresztségben. A hidegháború hol itt, hol ott vetett lángot, legelőször Koreában. A haditengerészet ösztöndíjasaként Armstrong köteles volt oda bevonulni, ahol szükség volt rá, így rögtön egy háborúban pallérozhatta repülőtudását. Összesen 78 harci bevetést teljesített anyahajós pilótaként, ezzel bekerült a pilóták egy "magasabbrendű" - vagy legalábbis saját maguk által magasabbrendűnek vélt - kasztjába.

Aztán ezen a kaszton belül egy még elitebb klubba igazolt, a NACA-hoz (a NASA elődjéhez) berepülőpilótaként. Itt érte el pályafutása első csúcspontját, bekerült a híres X-Series-be, a NASA X (eXperimental) repülőkísérleti programjába, mely máig nyúlik és amelyben a hanghatár megdöntésétől a mai kor extrém repülési profiljaiig mindenféle kísérlet szerepelt. Ennek során Armstrong repült az X-15-tel, a világ leggyorsabb embervezette repülőgépével és majdnem az űrig, 63 km magasságig jutott.
Az első űrrepülésre nem kellett sokat várni. 1966-ban a Gemini-8 parancsnokaként végrehajtotta a világ első űrdokkolását (két űrhajó összekapcsolását orbitális pályán). És az igazi űr-pilótafeladatot is ez a repülés hozta el számára. A Gemini elromlott és csak a parancsnok helyzetfelismerő képességének és kockázatvállalásának köszönhető, hogy kézi irányítással elhárította a halálosnak ígérkező hibát.
Három évre a Gemini-8 után jött el a történelmi feladat: kijelölték az első holdraszállás parancsnokának.

Akkoriban sokat találgattak, ki lesz a szerencsés, de a legtöbbet a véletlen számlájára írnak. A NASA-nál létezett egy legénységi rotáció, mely szerint az adott repülést kettővel megelőző küldetés tartalékai lettek a kijelölt személyzet. A rotációban az első holdkomp elkészültének csúszása miatt egy véletlen legénységcsere következett be, így lett az Apollo-11 várományosa Armstrong, Aldrin és Collins.

A NASA vezetése pedig szeretett volna egy civil pilótát (melyből alig-alig akadt az űrhajósok között), hogy a látszatát is kerülje a militarizmusnak a Hold meghódításakor. A legénységi jelölésekért felelős Deke Slayton pedig egy keménykezű, határozott parancsnokot szeretett volna, akár még a rotáció felborítása árán is. Ám Slayton jelöltjei (Wally Schirra, Frank Borman, Jim McDivitt) sorra szereltek le az űrhajósok közül, így maradt a rotáció, ahol véletlenül éppen egy civil pilóta állt elöl a sorban..."Az Apollo-11 1969. július 16-án 14 óra 34 perckor indult útnak fedélzetén Neil Alden Armstrong parancsnokkal, Michael Collins és Edwin Eugene "Buzz" Aldrin űrhajóssal. Az űrhajó washingtoni idő szerint július 19-én pályára állt a Hold körül, másnap Armstrong és Aldrin a Sas (Eagle) névre keresztelt Holdkomppal megkísérelte a Holdra szállást.

Kis híja volt, hogy nem vallottak kudarcot: a landolásra a Földről síknak tűnő Nyugalom Tengerét szemelték ki, de kiderült, hogy azt hatalmas kövek borítják. Már csaknem elfogyott a kétpercnyi manőverezésre elegendő üzemanyag, amikor alkalmas helyet találtak, és jelenthették a houstoni irányító központnak: A Sas leszállt.

Armstrong, akit később Aldrin is követett a Holdra, akkor mondta el legendássá lett mondatát. A Holdkomp két és fél óra múlva szállt fel újra és kapcsolódott össze az anyaűrhajóval. A három űrhajós július 24-én sikeresen leszállt a Csendes-óceánon. Az űrhajósok közel egy hónapra karanténba kerültek.
Armstrong soha többé nem repült az űrbe. 1970 ellenben, a Szovjetunióba igen, ő volt az első "nyugati", aki közelről láthatta az új TU-144-es gépet.

Találkozott Valentyina Tyereskovával és a férjével, az ugyancsak űrhajós Andrijan Nyikolajevvel. 1971-ben szakított a NASA-val, kisebb egyetemeken tanított. (1986-ban ennek ellenére, Ronald Reagan kérésére részt vett a NASA vizsgáló bizottságában a Challenger tragédiája után.) Különböző cégek szóvivőjeként is dolgozott.

Hosszú éveken keresztül szívesen adott autogramokat, ám az utóbbi másfél évtizedben minden ilyen irányú kérést visszautasít, miután kiderült, hogy az interneten keresztül több aláírását is a gyűjtők, vagy éppen az önmagukat gyűjtőnek színlelő haszonlesők áruba bocsátották, akár ezer dollárt is keresve egy aláíráson.

Ugyancsak pert indított egy bizonyos Marx Sizemore ellen, aki húsz éven keresztül volt a fodrásza. Ám Sizemore egyszer Armstrong levágott haját kezdte árusítani, azt adta el egy gyűjtőnek, 3000 dollárért.

Neil Armstrong az utóbbi években már második feleségével, Carol Held Knighttal, Kaliforniában él. 2005-ben jelentette meg az önéletrajzát, ezekben a napokban pedig részt vesz az évfordulós ünnepségeken. A NASA honlapja is tiszteleg Neil Armstrong és társai teljesítménye előtt, http://www.nasa.gov/mission_pages/apollo/40th/events.html címen rengeteg információt találni az 1969-es holdraszállásról és körülményeiről.