A tudósok hamarosan képesek lehetnek arra, hogy olyan genetikailag módosított állatokat állítsanak elő, amelyek szerveit nem löki ki az emberi szervezet.

A kutatást, amely még kezdeti stádiumban van, Lord Robert Winston vezeti, aki meg van győződve arról, hogy ilyen az első ilyen állatok, malacok, két éven belül megszületnek, ez pedig azt jelentheti, hogy szerveiket akár már egy évtizeden belül emberekbe lehet ültetni.

Módosított sperma

A tudóscsoport genetikailag már módosította néhány sertés spermáit, Nagy-Britanniában azonban nem kaptak engedélyt arra, hogy az állatokat továbbtenyésszék.

Ahhoz, hogy az állati szerveket az emberi test sajátjának fogadja el az kell, hogy "elrejtsék" előle a donorszerv valódi eredetét. Ehhez a tudósok egy génkoktélt juttatnak a disznók heréjébe, amelynek hatására a szerv genetikailag módosult spermát termel.

Az ilyen sertések utódainak szervein olyan molekulák jönnek létre, amelyek elfedik az emberi szervezet, az immunrendszer elől azt, hogy milyen élőlényből származik az adott vese, szív vagy tüdő, amit transzplantálnak.

Legalább tíz év

A spermák genetikai állományának módosítása eddig még nem sikerült véglegesen, de a kutatók szerint ezt a problémát két éven belül meg lehet oldani. Ezután azonban még rengeteg vizsgálatra és kísérletre, valamint legalább egy évtizedre lesz szükség ahhoz, hogy a gyakorlatban is felhasználható, állati donorszerveket hozzanak létre.

Sokan tiltakoznak az effajta állatkísérletek miatt is, Lord Winston szerint azonban nincs igazuk. "Ha társadalmi szintű egyetértés van abban, hogy alapvetően etikus nagy állatokat leölni táplálkozási célból, akkor egyértelmű, hogy jobb, ha életek megmentésére használjuk őket."

Arra ugyan nincs garancia, hogy ezek a szervek megfelelően fognak működni, az átültetésre várók egyre nagyobb tömegét látva azonban a tudósoknak alternatív lehetőségeket is meg kell vizsgálniuk.

Eddig sikertelenül

Korábban is kísérleteztek már állati szervek emberekbe ültetésével, ezek a próbálkozások hosszú távon nem jártak sikerrel.

1906-ban francia orvosok disznó- és kecskevesét ültettek át vesebetegek szervezetébe, a donorszervek azonban csupán egyetlen órán át működtek. A hatvanas évek elején csimpánzok és páviánok veséjét kapták emberek, akik közül volt, akinek hat hónappal hosszabbították meg ezzel az életét.

Szívtranszplantációval is próbálkoztak a kutatók: a kísérletek közül a legsikeresebb egy 1984-es volt, amikor egy csecsemő testébe egy pávián szívét ültették. A gyerek húsz napot élt, ez idő alatt pedig erős kilökődésgátló szereket kapott.

Bár teljes szerveket eddig nem tudtak sikeresen transzplantálni, a sertések szívéből származó billentyűket gyakran használják a klinikai gyakorlatban.