A szakmai tapasztalat azt mutatja, hogy

a gyerekek általában jobban viselik az iskolakezdést, mint a szüleik,

és pár nap után, szinte észrevétlenül hozzászoknak. Sok szülőnek azonban már a nyári együttlét is nehéz feladatnak bizonyul, hiszen két és fél hónapot szülő–gyerek programmal kitöltetni valóan nem olyan egyszerű. De az iskolakezdés alkalmával úgymond normalizálódik az ember élete, ezért "ne essünk kollektív családi gyászba", mert az egyáltalán nem olyan rossz dolog – tanácsolja a pszichológus.

Léder László úgy látja, a valós problémák 99 százaléka a reggeli felkelésekből származik. Bár szülőként, és szakemberként nehezen értelmezhető számára, hogy az első tanítási napon miért kell reggel fél nyolcra például elsős, másodikos diáknak bemennie az iskolába, azzal egyetért, hogy a nyári szünet végén a fokozatos korábbi lefekvéssel, felkeléssel trenírozva segíthetjük a legtöbbet a gyereknek.

A pszichológus az InfoRádiónak nyilatkozva arra is kitért, hogy szerinte az iskolának szeptemberben kell kezdődnie, fokozatosan. Általában ugyanis

nem szokott jól elsülni, hogyha a szülők a gyermeküket augusztus végén olvasásra, matekozásra próbálják rábírni.

Azon felül, hogy mindenki stresszes lesz tőle, sok hozadéka nincs is, jegyezte meg.

Az óvodából a iskolapadba csöppenő elsősökkel kapcsolatban arra hívta föl a figyelmet, hogy számunkra a legfontosabb tájékozódási pont az, hogy a szülő hogyan érez, ezért – nem túlzásokba esve –, de azt kell kommunikálni, hogy jó dolog az iskola, vannak előnyei, ami segítheti a lelki fölkészülésüket. Személyes tapasztalata továbbá, emelte ki, hogy amikor a gyerekek bekerülnek az első osztályba,

a szülők "nem engedhetik el a kezüket",

rossz stratégiának véli, hogyha a szülő azt gondolja, hogy onnantól kezdve az iskola kompetenciája és felelőssége, hogy csináljanak a gyerekből iskolást. Az első pár hét mindenképp egy intenzívebb szülői jelenlétet igényel, tette hozzá.

Léder László végezetül megjegyezte, tapasztalatai alapján az iskolarendszer az apák "térképéről" sok esetben hiányzik, és teljes mértékben az anyákra hárul az intézkedés jogköre és felelőssége, mintha a gyermek taníttatása és fejlesztése kizárólag az ő feladatuk lenne, ami óriási tévedés. A pszichológiai kutatások ugyanis mind azt mutatják, hogy az apai jelenléte mind a kislányok, mind a kisfiúk teljesítményét, és iskolai közérzetét is javítja.