Hogyan illeszkedik be ez a modern életbe a feltámadási ünnepe, a húsvét?

Ez egyáltalán nem könnyű kérdés. Mikor kimondjuk azt, hogy kereszténység vagy a keresztény kultúra, hagyomány, beleértve a föltámadás ünnepségét, a vallási szertartásokat, akkor legalább három különböző területet érdemes megkülönböztetnünk. Az első a politikai kereszténység, amelyben a kereszténység elsősorban egy ideológia. A második a kultúrkereszténység, ebben a kereszténység kulturális elemek összessége, ide kapcsolódik a vallásosság, a vallásgyakorlat, az egyházias vallásgyakorlat. Európa lényegéből adódóan keresztény, de nem azért, merthogy egy csomó hívő ember lakja, hanem mert a kultúrája keresztény.

A harmadik dimenziója a kereszténységnek a hívő kereszténység. A hívő keresztény az, akinek személyes bizalmi viszonya van Jézussal.

És ezért aki önmagát, az önazonosságát meghatározza akármelyik csoportban is, tulajdonképpen másképp határozza majd meg magát. Más gondolatai lesznek, más érzései, mást tart majd fontosnak és lényeginek.

A hit szempontjából mi a feltámadás jelentősége?

A hívő ember szempontjából az, hogy az ember saját magát nem tudja megmenteni, az ember a halálból saját magát nem tudja kiemelni, szükségünk van Istenre. De ez a kevésbé fontos, a fontosabbik vagy a szebbik, hogy az ember egy olyan lény, aki szíve mélyéből vágyakozik Isten után, hogy van bennünk egy vonzalom, egy vágyakozás valaki több után, valaki más után.

Az emberi szívben ez a vágyakozás teljesedik be húsvétkor.
Mert a beteljesedés, ahogy Jézus a kereszten ezt mondja, azt jelenti, hogy az ember rengeteg szörnyűségre képes, akár az Istent is meg tudja ölni, és Isten még az őt megölő, bántalmazó, vele igazságtalan embernek is azt mondja, hogy te akármit tehetsz velem, ez nem másítja meg azt, hogy én azt mondom neked, hogy szeretlek, hogy fontos vagy nekem.

Ez a kereszthalál üzenete. Isten és ember kapcsolata örök érvényű, nem tudok olyat tenni, amire Isten azt mondaná, hogy én megszakítom ezt a viszonyt.Isten kinyitotta az eget, és az ég nyitva van. És ezért az ember újból és újból dönthet Isten mellett. A föltámadás pedig azt jelenti, hogy a jó győzött, az igaz győzött, a szép győzött. A jó és a rossz küzd egymással, de azzal, hogy Jézus föltámadt a halálból, a jó győzött, és a mi kérdésünk nem az, hogy a jó erősebb-e, vagy a rossz, mert mi tudjuk, hogy a jó erősebb, hanem az, hogy melyik oldalra állok.