Kövületek és genetikai bizonyítékok utalnak arra, hogy a zománc nem a fogakban alakult ki, hanem a több mint 400 millió évvel ezelőtt élt halak pikkelyében, és csak később vált a fogak fő komponensévé - írták a Nature-ben megjelent tanulmány szerzői.

A zománc az ember és a gerincesek szervezetének legkeményebb szövete, ám a tudomány eddig bizonytalan volt az eredetében. Az új tanulmány szerzői megvizsgálták két kezdetleges, a szilur földtörténeti időszakban élt csontos hal kövületeit, és nem a fogaikon, hanem a pikkelyeiken találtak zománcborítást. A szilur időszakban fontos evolúciós változások zajlottak a tenger élővilágában.

A tudósok szerint csak évmilliókkal később tartott ott az evolúció folyamata, hogy a zománc a fogakba épült és erősebbé, keményebbé tette őket - írták a tudósok.

"Az emberi szervezetben csak a fogban található zománc, mely kulcsfontosságú a fogazat jó működéséhez, az étel elfogyasztásához és emésztéséhez. Természetes, hogy azt feltételezték, ott is alakult ki" - mondta Per Erik Ahlberg, a svéd Uppsalai Egyetem munkatársa, a tanulmány egyik szerzője.

A legtöbb gerinces fogainak egyik fő alkotóeleme a fényes, fehér zománc, mely szinte teljes egészében kalcium-foszfátból áll. A halak minden földi gerinces, vagyis a kétéltűek, hüllők, madarak és emlősök, köztük az ember ősei.

Ugyan fogunkban ez a szövet a harapást szolgálja, eredetileg védő feladatot látott el a kezdetleges halaknál, többek közt a kajmánhalféléknél és a sokúszós csukaféléknél - tette hozzá az egyetem egy másik kutatója, Qingming Qu.

Az Andreolepis rendszertani nevű, a sugarasúszójúak osztályában tartozó, már kihalt, 425 millió évvel ezelőtt élt hal kövületei arról árulkodnak, hogy az állat pikkelyeit vékony zománcréteg borította. Egy másik, Kínában talált, Psarolepis nevű, 418 millió éve élt hal kövülete azt mutatta, hogy nemcsak a pikkelyeit, de csontjait és pofáját is zománcréteg borította. Egyik egyed fogai sem tartalmaztak zománcot.

További bizonyítékokat találtak az USA középső és déli részén ma is élő kajmánhal genomjában. Ez a faj nem sokat változott a dinoszauruszok kora óta. A kajmánhal pikkelyeit is fényes, zománcszerű anyag fedi.

A kutatók azonosították a zománc létrejöttével kapcsolatos géneket, melyek a hal bőrében működtek, és kimutatták, az anyag valóban a zománc egy fajtája.