Az elmúlt napokban azt lehetett látni, hogy a frissen megnyitott téli krízishelyeken alig volt még ember - mondta az InfoRádiónak Vecsei Miklós, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke.

"A legnagyobb kihívás nem is az, hogy mennyi férőhelyünk lesz, hiszen évek óta tartani tudjuk azt, hogy bárki, aki segítséget kér, azt el tudjuk látni. A nagy baj évek óta ott van, hogy ha valaki elutasítja az ellátást" - fogalmazott.

Vecsei Miklós hozzátette: az elmúlt években a legtöbb feladat, a legtöbb gondolkodás, a legtöbb vita ezen a területen volt. "És az idei évben is minden erőnket arra összpontosítjuk, hogy valamilyen formában be tudjuk csalogatni az utcáról az embereket".

Arra a kérdésre, hogy mennyien lehetnek, akik elutasítják az ellátást, az alelnök azt mondta: "25 éve figyelem az utcákat, és úgy látom, mintha mindig ugyanannyian lennének, akárhány férőhelyet nyitunk".

Egymás után nyitjuk a férőhelyeket, az elmúlt években közel ezer új férőhely jött létre csak a fővárosban, és mintha az utcán nem lennének kevesebben. Igaz, többen sincsenek, tehát ez a 200-300 nagyon látható, nagyon rossz állapotú ember mintha állandóan velünk lenne" - fogalmazott. Arról is beszélt, hogy általában csak a szociális munkás segítségével nem is lehet még csak megszólítani sem őket, hiszen ezek az emberek sokszor nagyon súlyos pszichiátriai betegségekkel, alkoholbetegséggel is küzdenek.

Ilyen esetekben nagyon kicsi a siker, hiszen már a megszólítás is időnként több hetet vesz igénybe - mondta.

Vecsei Miklós kiemelte: az elmúlt években ott tartott már az ellátás, hogy a hajléktalan ember, ha az utcáról bejött egy szálláshelyre és ott képes volt együttműködni a szociális munkásokkal, akkor akár egy fél éven belül munkával tudták ellátni és albérletbe költözhetett.

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke szerint a közmunka, főleg ha többen bérelnek lakást, akkor elegendő ahhoz, hogy egy szerény albérletet fenntartsanak, természetesen úgy, hogy az ellátórendszer segíti, támogatja őket továbbra is. "Ez a rész nagyon jól megy. Ott van bizonytalanság, hogy nincsenek pszichiátriai férőhelyek, nekünk különösen nincsenek. Tehát azokat az összetett betegségeket, amelyekkel az utcán találkozunk, mi magunk nem tudjuk ellátni. Ráadásul ha tovább folytatódik az az együttműködés, ami a kórházakkal az elmúlt években elindult, akkor is az utókezelés olyan drága és olyan nehéz feladat, amire csak a hajléktalanellátás nem lehet képes" - tette hozzá.