A talajvédelmi igazgatóság növényvédelmi zoológusa elmondta: a kártevő gyors terjedését azért nehéz megakadályozni, mert a diófák többsége szétszórtan nő. Zala megyében mintegy 44 hektárnyi területen található összefüggő dióültetvény, de rengeteg diófa nő a házi kertekben, fasorszegélyként a közutak, földutak mentén, a parkokban, erdős területeken.

Az egyik leghatékonyabb védekezési mód, ha a fertőzött dióburkokat elégetik, vagy a fák alját fóliával letakarják, mert ezzel meg tudják akadályozni, hogy a dióburok-fúrólégy lárvája a talajba kerüljön - mondta a szakember. A kártevő nyár közepén, a még zöldszínű dió termésburkára rakja a tojásait, egy nőstény akár 400 tojást is lerakhat. A termésfelületen - a zöldburkon - ekkor még csak apró, fekete pontok, szúrásnyomok figyelhetők meg. A tojásból kifejlődő lárvák a külső zöldburok húsából táplálkoznak, ezért a burok elnyálkásodik, elfolyósodik, később megbarnul, megfeketedik. A termésburok rátapad a dió kemény héjára, megpenészedik, vagy idő előtt lehull a fáról, így a termés fogyasztásra alkalmatlanná válik.

Az Amerikában honos dióburok-fúrólégy az 1980-as években került Európába. Magyarországon az első példányokat 2011-ben, Kőszeg környékén találták meg a Nyugat-Magyarországi Egyetem szakemberei. A kártevőt a Nemzeti Élelmiszerlánc Biztonsági Hivatal(NÉBIH) 2012 nyarán azonosította.