Sáringer Gyula halálával a hazai növényvédelmi állattan és kísérletes rovarökológia nemzetközileg is elismert kiemelkedő képviselője távozott. Sáringer Gyulát a Magyar Tudományos Akadémia saját halottjának tekinti. Temetéséről később intézkednek.

Sáringer Gyula kutatási területe növényvédelmi állattan és a kísérletes rovarökológia. 1957-ben a mezőgazdasági tudományok kandidátusi, 1973-ban pedig doktori fokozatát szerezte meg. 1990-ben választotta a Magyar Tudományos Akadémia levelező, öt évvel később pedig rendes tagjává.

Sáringer Gyula a Pannon Egyetem rektora volt 1993 és 1996 között. 1989-2000 között a Magyar Agrártudományi Egyesület Növényvédelmi Társaságának elnöki tisztét töltötte be. 1998 és 2002 között a Fidesz országgyűlési képviselője volt.

A tudóst számos társaság választottra tagjává. Így egyebek közt a  British Ecological Society tagja volt, a Journal of Applied Entomology (Hamburg) és az Archives of Phytopathology and Plant Protection (Berlin) szerkesztőbizottsági tagja volt. Munkásságát számos díjjal ismerték el, így egyebek közt a Suez Canal University emlékéremmel (1994, Egyiptom), Herman Ottó-díjjal (1994), Festetics György-emlékéremmel (1995), Szent-Györgyi Albert-díjjal (1995).

1998-ban megosztva Széchenyi-díjjal ismerték el Sáringer Gyula tevékenységét, 2001-ben Ipolyi Arnold tudományfejlesztési díjat kapott, 2002-ben pedig  Helikon Örökség díjjal tüntették ki. 2004-ben 50 év A Mezőgazdasági Szolgálatában arany emlékéremmel ismerték el tevékenységét, 2005-ben pedig  a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét vehette át.