Akkor született a legtöbb ügynöki jelentés a magyar sportéletről, amikor a magyar sportdiplomácia 1984-ben lemondta az ország részvételét a Los Angeles-i olimpián - mondta az InfoRádiónak az Állambiztonság és olimpia 1956-1988 című könyv egyik szerzője, Takács Tibor, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa.

Takács Tibor kiemelte: ez azzal magyarázható, hogy az akkori hatalom kíváncsi volt az 1984-es olimpia szocialista államok által végrehajtott bojkottjának társadalmi visszhangjára.

Ugyanígy az emigrációban Nyugaton élő magyarok közhangulatáról is számos titkosszolgálati jelentés keletkezett ebben az időszakban, de természetesen az olimpiáról lemaradt sportolók magatartása, megnyilvánulásai álltak a jelentések középpontjában - közölte.

Külön jelentések szóltak azokról a röpcédulákról, kis plakátokról, amelyek "Bojkott" felirattal az olimpiai ötkarika helyett a kommunista mozgalom jelképeit, öt egymásba fonódó sarlót és kalapácsot ábrázoltak. Ezzel a megnyilvánulással a sportrajongók a Los Angeles-i olimpiáról való távolmaradást pellengérezték ki - tette hozzá a társszerző.

A szakember kifejtette: a több tucatnyi, a sport területén dolgozó ügynököt szerzőtársaival - Krahulcsán Zsolttal és Müller Rolffal - együtt hozott döntés alapján nem nevezték meg civil nevükön, noha megtehették volna. Ettől függetlenül az, akinek kutatói engedélye van, megtekintheti az aktákat, és ha akarja, nyilvánosságra hozhatja azokat a neveket is, amelyeket a fedőnevek takartak.

A szerző kiemelte, hogy a Rákosi-korszak legsötétebb éveiben, az 1952-ben Helsinkiben rendezett olimpiáról nem maradt fenn egyetlen titkosszolgálati jelentés sem. Arról is szólt, hogy az 1992-ben, Barcelonában rendezett olimpiára is készítették a titkos ügynököket a dokumentumok alapján 1990-ig, ám ennek a rendszerváltás véget vetett.

Az 1964-es tokiói olimpiáról van a legátfogóbb képük az ügynöki jelentések alapján, mert ez az egyetlen év, amikor összefoglaló jelentés is fennmaradt a nemzetközi sportrendezvényről. Tudomásuk szerint ekkor a 274 fős olimpiai küldöttségből különböző szinten 42-en voltak érintettek az ügynöki munkában. Ekkor már világosan kimutatható a titkosszolgálat célja: minden sportágban legyen legalább egy ügynök - tette hozzá.

Takács Tibor elmondta, hogy a moszkvai ötkarikás játékok kivételével valamennyi "ellenséges területen" zajlott, így a rendszer számára problémát jelentett, hogy a sportolók kapcsolatba kerültek nyugati társaikkal, és a disszidálás lehetősége is "tálcán lett felkínálva".

A kötetet bemutató sporttörténész, Hencsei Pál kijelentette: politikamentes olimpia soha nem létezett. Példaként hozta fel az 1900-as párizsi olimpiát, amelyen az Osztrák-Magyar Monarchia katonatiszt vívói nem indulhattak, ezt csak 1908-ban engedték meg nekik, akkor is csak egyéniben. A politika és a sport kapcsolatát kimutatta az 1912-es stockholmi olimpián is, amikor Magyarország - függetlenedve az Osztrák-Magyar Monarchiától - először szerepelhetett saját zászlója alatt, ellentétben a csehekkel, akik még mindig a monarchia lobogója alatt vonultak fel a megnyitón. Szintén politikai okok játszottak közre abban, hogy 1920-ban Magyarország, mint az első világháborúban vesztes állam, nem vehetett részt a játékokon. Ugyancsak a politika nyomására kellett magyarosított névvel szerepelnie az 1936-os berlini olimpián Gerevich Aladárnak, aki így Gerei Aladár néven szerzett kardvívásban Magyarországnak aranyérmet - tette hozzá.