Vajon ilyen Irakra számított? - szólt az első kérdés a volt brit miniszterelnökhöz.

"Nem, mert sok embernek nagyon nehéz az élet. Különösen Bagdadban és az ország központi részén. Folytatódnak az ártatlanok elleni terrortámadások. Ugyanakkor az ország jelentős bevételre tesz szert az olajkitermelésből" - ismerte el Tony Blair, aki annak idején George Bush legszorosabb szövetségeseként támogatta a háború megindítását.

A tíz évvel ezelőtti események a közvéleményben már nem váltanak ki akkora vitát, mint a háború idején, de Nagy-Britanniában sokan nem a Munkáspárt reformer vezéreként emlékeznek Blairre, hanem mint arra, aki hamisnak bizonyult információk alapján háborúba vitte az országot. 2006-ban még film is készült Tony Blair pere címmel.

Az egykori kormányfő ugyanakkor továbbra sem hajlandó elfogadni, hogy hiba volt beállni George Bush mögé. Szaddám Huszein hatalmát meg kellett dönteni, emlékezzünk a tömeggyilkosságaira, a gáztámadásokra, az iraki-iráni háborúra. A szektás erőszak így is kirobbant volna - fejtegette a BBC Newsnight című műsorában.

"Mi történt volna, ha nem buktatjuk meg Szaddámot, és most folyna az arab forradalom? Hússzor rosszabb lenne, mint Asszád Szíriában. Tehát, amikor azt kérdezik tőlem: gondolok-e azokra, akik a 2003-as háború következményeként haltak meg, akkor azt mondom: igen. Ez nem lenne humánus, de mi lett volna, ha nem csinálunk semmit?" - kérdezett vissza Blair.

Egyes becslések 100 ezresre tették az invázió, majd az azt követően kirobbant szektás erőszak és terrortámadások iraki áldozatainak számát. Emellett többezer koalíciós katona is életét vesztette.

Egyes kommentátorok szerint még csoda, hogy Irak egyben van: a volt szunnita elit helyett a többségi síiták vették át az ország kormányzását, északon a kurdok féltve őrzik autonómiájukat és nem szűnt meg az ország különböző vallási és etnikai közösségeit megosztó feszültség. Ezt bizonyítják a továbbra is előforduló terrortámadások, és az, ahogy a különböző csoportok például a szomszédos Iránhoz vagy Szíriához viszonyulnak.