A szilikon mellszobor a fiatal nőt hangsúlyos arccsonttal, fekete szemmel és napbarnított bőrrel ábrázolja. A női portré megalkotásán lengyel és perui tudósok dolgoztak egy arcrekonstrukciók elkészítésében járatos svéd szobrász közreműködésével.

A Juanitának nevezett inka lány mumifikálódott maradványait megtaláló amerikai antropológus, Johan Reinhard elmondta: sohasem gondolta volna, hogy valaha látni fogja a lány arcát olyannak, mint amilyen életében lehetett. „Oscar Nilsson rekonstrukciójának köszönhetően ez most, 28 évvel később valóra vált” – tette hozzá.

Reinhard 1995-ben fedezte fel a lány maradványait hatezer méteres magasságban, a hóborította Ampato vulkánon.

A svéd archeológus, szobrász, aki ősi emberi maradványok arcának 3 dimenziós rekonstruálására szakosodott, az AP hírügynökségnek küldött e-mailjében számolt be arról, hogy mintegy 400 órát töltött az ősi inka lány arcképének megformálásával.

Dagmara Socha lengyel bioarcheológus, a Varsói Egyetem andoki tanulmányokkal foglalkozó központjának tudósa az arequipai ünnepségen felidézte, hogy Juanita arcának elkészítéséhez első lépésként koponyájának másolatát kellett megszerezniük.

Ezt követően a testszkennelés, DNS-vizsgálat, az etnológiai jellemzők, és az életkor meghatározása segített a tudósoknak az arcmás elkészítésében.

Az antropológiai vizsgálatok megállapították, hogy a 13–15 éves Juanitát 1440 és 1450 között áldozták fel. A lány 140 centiméter magas és 35 kilogramm súlyú volt. A Johns Hopkins Egyetemen végzett CT-vizsgálat alapján

halálát a nyakszirtjére mért erős ütés okozta.

A kutatók jelenleg is dolgoznak rajta, hogy felderítsék Juanita életének különböző részleteit, egyebek mellett azt, hogy mivel táplálkozott, és milyen tárgyak vették körül.