A több száz millió évvel ezelőtti kettős becsapódás nyomán képződött kráterek már hosszú ideje eltűntek, azonban az Ausztrál Nemzeti Egyetem (ANU) geofizikusai az esemény következtében a földkéreg mélyén létrejött "hegekre" bukkantak.

Andrew Glikson, az ANU régészeti és antropológiai karának tudósa elmondta, a becsapódási zónát egy geotermikus kutatás részeként végzett fúrás során találták meg az Ausztrália középső területén fekvő Warburton-medencében.

"Mindkét aszteroida átmérője nagyobb lehetett mint 10 kilométer, így számos, bolygónkon élő korabeli faj végét jelenthette az esemény" - vélte a tudós.

A hatalmas becsapódás tényének ismerete új tudományos elméletek előtt nyithatja meg az utat a Föld történetével kapcsolatban. Az ANU kutatója hangsúlyozta, hogy a hasonló meteorbecsapódások sokkal fontosabb szerepet játszhattak a földi élet evolúciójában, mint azt korábban gondolták.

Az esemény pontos dátuma ismeretlen. A környéken található kövek 300-600 millió évesek, azonban hiányoznak az olyan bizonyítékok, amelyek más becsapódási helyszíneken megtalálhatóak. Például egy 66 millió évvel ezelőtti nagyméretű meteorbecsapódás a Mexikói-öbölben komoly mennyiségű hamut juttatott a légkörbe, amelynek lerakódása kimutatható a világ különböző pontjain található kőzetek rétegeiben. A hamucsóva következtében halhatott ki számos faj is a Földön, köztük sok dinoszaurusz.

Andrew Glikson szerint azonban nem található hasonló lerakódás a nagyjából 300 millió éves ausztráliai kőzetrétegekben. "Ez egy rejtély. Nem ismerünk olyan kihalási eseményt, amely összeköthető lenne ezekkel a becsapódásokkal. Az a gyanúm, hogy az ütközés 300 millió évnél is régebben történhetett" - hangsúlyozta a tudós.

A kutatók több mint két kilométer mélyen fúrtak le a földkéregbe, a fúrómagban pedig olyan kövek nyomaira bukkantak, amelyeket a kivételesen magas hőmérséklettel és nyomással járó hatalmas becsapódás üveggé alakított át.

A fúrás mellett a tudósok elvégezték a földkéreg mélyének mágneses modellezését is. A vizsgálat olyan rejtett "kupolákat" mutatott ki a földkéregben, amelyek a mélyebben fekvő földköpenyre jellemző anyagokban, így vasban és magnéziumban is gazdagok voltak.

Andrew Glikson elmondta: két ilyen hatalmas és mélyre nyúló kupola található a földkéregben, amelyek a becsapódást követően jöhettek létre. Ahogy a földkéreg "visszaugrott" az ütközés után, magával sodorta az alatta fekvő földköpeny kőzeteit is.

Az aszteroida két részének becsapódási helyszíne együttesen több mint 400 kilométer széles átmérőjű, az ütközés nyomai keresztülhaladnak a földkérgen, amely ezen a vidéken nagyjából 30 kilométer vastag.