A paleontológusok régóta feltételezték, hogy a valaha élt legnagyobb szárazföldi állatok, a szauropodák hosszú gyalogtúrákra is vállalkoztak, igyekezvén megtölteni feneketlen bendőjüket. Ehhez ideális testfelépítéssel rendelkeztek, hiszen hosszú végtagjaiknak köszönhetően könnyűszerrel küzdöttek le nagyobb távolságokat is.

A legutóbbi kutatások viszont kimutatták, hogy legalább egy szauropodafaj a hegyekbe vándorolt, amikor a síkságon kibírhatatlanná vált a helyzet.

Amerikai kutatók Henry Fricke-kel, a Coloradói Egyetem geológusával az élen fosszilizálódott fogakat vizsgáltak: Wyoming és Utah államban, 150 millió éves üledékes kőzetből előkerült 32 szauropodafog zománcában elemezték az oxigén-izotópok arányát. (Amennyiben az eredményeket összevetik a fogakat "foglyul ejtő" üledékes kőzet izotóp-összetételével, megtudható, hogy az állatok honnan "vételezték" a vizet.)

Eredményeiket a Nature jelentette meg. A vegyelemzés különbséget mutatott ki a fogzománc és a síkvidék üledékes kőzetének izotóp-összetételében, ahol betemetődtek a dinoszauruszok. Ez arra utal, hogy az állatok több száz kilométert is vándoroltak a völgyből a hegyekben élelem és víz után kutatva.

Fricke szerint a vándorlás évszakváltáshoz kapcsolódott. A szauropodák nyaranta elhagyták a síkságot és a hegyekbe indultak, majd körülbelül öt hónap múlva, a tél beálltakor tértek vissza.

"A bőség idején a szauropodák igen változatos étrenden éltek, egyaránt fogyasztottak páfrányt, zsurlót, tűlevelűeket és mohát" - hangsúlyozta John Foster, a Nyugat-Coloradói Múzeum kurátora.