A Bar-Ilan Egyetemen nanotechnológiával foglalkozó Zeev Zalevsky az üveglencsébe 25 kört karcolt bele. Ezek körvonala néhány mikrométer vastagságú, mélységük pedig mindössze egy mikrométer. Az üvegbe vésett gyűrűkön úgy törik meg a beeső fény, hogy a lencsén áthaladó fénysugarak nem egyetlen pontban találkoznak, hanem egy csatornában.

A fókuszban történő összegyűjtés mindig magában rejti azt a kockázatot, hogy a találkozási pont az ideghártya elé vagy mögé esik, ami rövid-, illetve távollátást okoz. Ha viszont a fény egy csatornába fókuszálódik, akkor mindegy, hol éri el az ideghártyát, a kép mindig éles lesz, függetlenül attól, hogy szemlélt tárgy közel vagy távol van - állítja Zalevsky.

Találmányát már kipróbálta kísérleti személyeken, akik a kezdeti idegenkedés után mind arról számoltak be, hogy látásuk élessége jelentősen javult.

Vannak bírálói is az új szemüvegnek. Pablo Artal, a Murciai Egyetem kutatója szerint a sugarak egymásra rakódása mindig azzal jár, hogy a fény egy része elvész - ezt hívják szaknyelven destruktív interferenciának. Ez a veszteség pedig a spanyol fizikus szerint a világos-sötét közötti kontraszt rovására megy, amit az agynak kell kompenzálnia.

Ez a probléma Zalevsky előtt sem ismeretlen, ám szerinte az emberi agy másodperceken belül képes a hiba kiigazítására. A vizsgált személyek minden további nélkül hozzászoktak az új fényviszonyokhoz.

Az új látási segédeszköz főleg azoknak a rövidlátóknak jelent majd könnyebbséget, akik 45 évnél idősebbek. Ebben a korban ugyanis - az eredeti gondhoz - járul egy másik: az időskori távollátás.

Idősebb korban a szemizmok elveszítik rugalmasságukat, és ezáltal nem képesek a szemlencsét közeli tárgyakra fókuszálni. Egy 50 éves személy a 40 centiméternél közelebbi tárgyakat már nem látja élesen, 60 éves korban ez a távolság 100 centiméterre nő. Zalevsky csodalencséje viszont állítólag éles látást biztosít 33 centiméter és a látóhatár közötti teljes mezőben.