A Nature című szaklapban publikált tanulmányban a plymouth-i egyetem kutatói előrebocsátják: a légköri széndioxid-koncentráció növekedésével ezek a hatások világszerte tapasztalhatók lesznek. A gáz egy része ugyanis bejut az óceánokba, és savasodást idéz elő.

Az ipari forradalom óta az óceánok pH-ja 8,2-ről 8,1-re csökkent. A kürtők környékén egészen 7,4-ig csökkent a víz pH-ja, de már 7,8-os pH-jú területeken 30 százalékkal kevesebb faj fordult elő, mint a környező vizekben.

Korallok egyáltalán nem voltak jelen, hiszen külső vázuk létrehozásához oldott kalcium-karbonátra van szükségük, amelynek koncentrációja savasabb környezetben jelentősen csökken. A puhatestűek ugyanígy építik házukat - így érthető, hogy a 7,4-es pH-jú zónákban a kutatók nem is találtak csigát, a kevésbé, de így is túl savas vizekben pedig látták, hogyan mállik el a csigák háza. A tengeri füvek eközben burjánzottak - valószínűleg a vízben ők a nyertesei a szén-dioxid-többletnek.

Az ENSZ Klímaváltozási Kormányközi Testülete szerint abban az esetben, ha nem csökken a szén-dioxid-kibocsátást, az óceánok pH-ja valószínűleg 7,8-ra fog csökkenni 2100-ig. Jason Hall-Spencer, a kutatás vezetője szerint azonban már olyam magas a légköri szén-dioxid-koncentráció, hogy a kibocsátások drasztikus csökkentése sem gátolhatja meg a további savasodást.

A korallok és a hozzájuk hasonló szervezetek a hőmérséklet emelkedésére is érzékenyen reagálnak - már folynak a kutatások annak kiderítésére, milyen következményekkel jár egy felmelegedett és elsavasodott óceán.