Műholdképek tanúsága szerint a déli-sark nyugati részén található jégtakaróról, a Wilkins-jégmezőről kedden egy Manhattannél hétszer nagyobb nagyságú jégtömb szakadt le.

A Wilkins-jégmező mérete a 20. század során viszonylag állandó volt, ám a kilencvenes évek végén rohamos ütemben kezdett zsugorodni, mostanra pedig a tudósok szerint a globális felmelegedés egyik legnagyobb áldozatává vált.

A hatodik kontinensnek erről a részéről korábban már hat nagyobb jégtömb szakadt le, legutóbb 2002-ben.

Az úszó jégről február végétől kezdtek leválni a darabok, és már csak egy vékony "jégszál" köti össze az Antarktiszt borító jégtakaróval. Az, hogy leszakad-e véglegesen a félszigetről, csak a következő napokban vagy hetekben fog eldőlni - vélik a kutatók, akik repülőgépről figyelték és örökítették meg a természeti jelenséget. Egyikük leírása szerint kisebb ház nagyságú jégtömbök váltak le a jégtakaróról, az egész pedig olyan volt, mint egy robbanás.

Egyes vélemények szerint a "jégszál" még egy darabig biztosan ki fog tartani, mivel a déli féltekén végéhez közeledik a nyár, a hideg évszak beköszöntével pedig magáll az olvadás.

David Vaughan, a Brit Antarktiszi Kutatóprogram munkatársa már 1993-ban megjósolta: a Wilkins-jégmező északi része a klímaváltozás miatt 30 éven belül leválik, arra azonban senki sem számított, hogy a folyamat ilyen gyorsan végbe megy. A kutatók szerint ennek oka az, hogy a hőmérséklet a déli sarkkörön melegszik a leggyorsabb ütemben, ez pedig alaposan gyengíti a jég szerkezetét.