A szám olimpiai bajnoka és kétszeres világbajnoka – aki Eb-n ezt a versenyszámot még nem nyerte meg – a délelőtti előfutamban erősen tartalékolt, így csak harmadik idővel (1:55.37 perc) várta a középdöntőt.

Kedden az esti programban viszont elképesztő erődemonstrációt tartott. Már a rajtja is tökéletesre sikerült (0.55 másodperces reakcióidő), és az első kidelfinezéstől kezdve növelte előnyét. A táv háromnegyedénél még egy másodperccel „verte” az amerikai Aaron Peirsol cápadresszes, 2009 óta fennálló világrekordját (1:51.92 p), amitől végül mindössze 38 századdal maradt el.

„Ha valaki ennyire nekimegy valaminek, akkor nem a legjobb érzés, hogy nem a világrekordot látod a végén. Éreztem, hogy ez a mai középdöntő az egyik esélyem a négy közül, ami adódhat a világrekord megdöntésére” - nyilatkozta Kós, aki a futam után rosszul lett, ezért csak hosszú idő után tudott kijönni a vegyes zónába.

Bob Bowman tanítványa elmondta, hétfőn látta texasi csapattársát, a négyszeres olimpiai bajnok Léon Marchand-t, aki a francia 4x200-as gyorsváltó első embereként minden idők hatodik legjobb idejét úszta, ez volt az első „jel” arra, hogy kedden fő számában célba veheti a világcsúcsot.

„Aztán az előfutamban előzetesen olyan 1:57 körüli időre számítottam, ehhez képest 1:55-ös lett, akkor már mosolyogtam, és éreztem, jó formában vagyok. Megkérdeztem Bobot, hogy megpróbáljam-e a középdöntőben a világcsúcsot, azt mondta igen” – elevenítette fel a történteket Kós, aki a futammal kapcsolatban megjegyezte, az 53.7 másodperces első száz túlságosan is gyors volt, szerinte ezzel 100-on is tovább lehetne jutni.

„Eddig azt sem tudtam, hogy egyáltalán képes vagyok ilyen kezdésre. Ráadásul jól is éreztem magam a vízben, és

még az utolsó fordulónál sem volt semmi baj, utána viszont egyik pillanatról a másik olyan fájdalmat éreztem, amilyet még soha. Az utolsó métereken szinte már az életemért küzdöttem"

– mondta Kós, aki leszögezte, ez az úszás jó eséllyel „visszaüt” majd a szerdai döntőben, ráadásul délelőtt, majd jó eséllyel még este is vár rá egy 100 méter pillangó. Megjegyezte, ez az a viadal, ahol még nem kell óvatoskodnia, de jövőre a hazai rendezésű világbajnokság, majd 2028-ban a párizsi olimpia már pályafutása két legfontosabb versenye lesz.

Az utolsó métereket így írta le a magyar klasszis:

„Az egyik pillanatról a másikra érkezett a sav, onnantól pedig mintha démonokkal küzdöttem volna. Süllyedtem, mint a Titanic, a szívem a fejeben dobogott, nem láttam, a víz pedig ömlött a számban. Az utolsó huszonöt méternek és a fájdalomnak azt hittem sose lesz vége.”

Kós 1:52.30 perce minden idők második legjobb úszása volt ebben a számban, a japán Rioszuke Irie 2009-ben ugyancsak a római vb-n cápadresszben 1:52.51-et ért el, ezt múlta felül most a magyar klasszis.