A 39 éves atléta a BBC-nek adott interjúban beszélt először őszintén a múltjáról, a többi között arról, hogy a hamis utazási okmányokba írták be a Mohamed Farah nevet, eredetileg pedig Hussein Abdi Kahinnak hívták. Mint mondta, édesapja a polgárháborúban halt meg, amikor ő négyéves volt, majd később elválasztották az édesanyjától. Dzsibutiból Londonba egy számára ismeretlen nővel érkezett, aki aztán magával vitte lakásába és széttépte azt a papírt, amelyen a rokonai elérhetőségei voltak feljegyezve. Ott Farah házimunkát végzett és gyerekekre vigyázott cserébe azért, hogy ehessen. Emellett 12 éves koráig nem engedték iskolába.

"Akkoriban gyakran zárkóztam be a fürdőszobába és csak sírtam" - mondta a klasszis sportoló.

A változást éppen az iskola hozta az életébe, ahol testnevelőtanára, Alan Watkinson értesítette a gyermekvédelmi hatóságokat Farah helyzetéről, s ő segített új családot találni számára egy szomáliai közösségben, miután megtudta, hogyan él. Szintén a tanár volt, aki segített neki állampolgárságért folyamodni, amit hosszú idő után, 2000-ben kapott meg. Mo Farah hozzátette, hogy ami a legtöbbet segített neki a nehézségek elviselésében, az a futás volt, amely különlegessé tette őt.

Farah, aki a 2012-es és a 2016-os olimpián is meg tudta nyerni az 5000 és a 10 000 métert, idén májusban futott utoljára pályán, októberben viszont rajthoz áll a London Marathonon.

(A nyitóképen: Mo Farah brit atléta a londoni maraton férfi mezőnyének versenyén 2020. október 4-én. Az azévi londoni maratont a koronavírus-járvány miatt csak az elit mezőny részére rendezték meg a szokottól eltérő, zárt pályán.)