A magyar muzsikustársadalom, a magyar művészeti élet viszonylag későn, a kilencvenes évek vége felé ismerte fel, hogy Szőllősy András a Bartók utáni magyar zeneszerzés egyik legjelentősebb képviselője, Ligeti György és Kurtág György mellett a "harmadik mester" - áll az egyetem közleményében.

Szőllősy András zeneszerzői pályája III. Concertójának párizsi sikere után, a hetvenes évektől kezdve ívelt fel meredeken, amikor nagyszabású zenekari műveit (Trasfigurazioni, Musica per Orchestra) komponálta.

Szőllősy András 1921-ben született az erdélyi Szászvárosban. Kodály Zoltán és Viski János növendéke volt a budapesti Zenekadémia zeneszerzés szakán 1939 és 1946 között. Majd a jelentős kortárs mesternél, Goffredo Petrassinál képezte magát a római Szent Cecilia Akadémián.

Zenei tanulmányaival párhuzamosan - mint egyik mestere Kodály - bölcsészetet is tanult a Pázmány Péter Tudományegyetemen, az Eötvös Kollégium tagjaként.

A nyolcvanas években a King's Singers felkérésére írta két nagyszerű vokális darabját, a Fabula Phaedrit és a Misererét. Vonósnégyesét a hollandiai Orlando fesztiválon, Tájkép halottakkal című zongoradarabját pedig az angliai Orkney Island fesztiválon mutatták be. Kompozíciói Európa csaknem valamennyi nagyvárosában és Amerikában is elhangzottak.

Zenetudósként a hazai Bartók- és Kodály-kutatás alapjait vetette meg. Zeneszerzői és zenetudósi tevékenységéért 1971-ben Erkel-díjat, 1985-ben Kossuth-díjat, 1986-ban és 1988-ban Bartók-Pásztory-díjat kapott, 1993-ban a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjainak sorába választották, 2006-ban pedig Széchenyi-díjban részesült.