Az 1956-es forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulója alkalmából a világhírű berlini Konzerthausban kedd este rendezett ünnepi megemlékezésen a miniszter emlékeztetett arra, hogy a forradalom leverésekor az akkori szövetségi köztársaságba menekültek tapasztalhatták a németek szolidaritását és legkülönbözőbb támogatását az egyszerű emberektől, az üzemi munkásoktól az egyetemi diákokig, a művészekig, az egyházakig és a politikusokig.

Mindenki azt adta, amit tudott - emlékezett a miniszter.

Beszédében Balog Zoltán utalt arra, hogy Magyarország nagy árat fizetett a később kivívott szabadságért. Emlékeztetett a többi között arra, hogy az '56-os forradalom idején 2500-an vesztették életüket a harcokban, köztük sok roma, akikre - mint fogalmazott - "büszkék vagyunk". 1961 végéig csaknem 22 ezer embert sújtottak börtönbüntetéssel, 229 embert kivégeztek, a halálbüntetés korhatárát 16 évre csökkentették. Kitért arra is, hogy 13 ezer embert internáltak és 180 ezren hagyták el az országot. Németország, Ausztria, Svájc, továbbá Kanada, az Egyesült Államok és Ausztrália tízezreket fogadtak be közülük.

A miniszter utalt arra, hogy az akkori menekültek törekedtek arra, hogy - mint fogalmazott - jobb németek, jobb svájciak legyenek. És sokan közülük arra törekedtek, hogy mindazzal, amit itt tanultak, tapasztaltak, a szülőhazájukat segítsék.

Utalt ugyanakkor a jelenlegi milliós menekülthullámra, az akkori és a mostani menekültek közötti különbségekre. Az 1956-ban kivándorlók és a napjainkban milliókat megmozgató vándorlás közös jellemzője az emberi szenvedés. 1956-ban azonos kulturális hátterű emberek vándoroltak ki, ez egy egyszeri kivándorlás volt. A napjainkban tapasztalható vándorlás mindaddig tartani fog, amíg ezek az emberek egy igazságosabb világrendben otthon, a saját hazájukban nem kapnak esélyt a boldogulásra. A két vándorlásban a közös, az az emberi szenvedés - mutatott rá Balog Zoltán.

A kérdés ma azonban, hogy hol, mikor, kinek és hogyan kell segíteni - tette hozzá. Azoknak, akik gyors, moralizáló válaszokat fogalmaznak meg, fel kell tenni a kérdést, hogy döntésükért hogyan vállalják a felelősséget a jövő nemzedékei előtt.

Balog Zoltán hangsúlyozta, hogy a szolidaritás és a segítőkészség kölcsönösségen alapszik Magyarország és Németország között is.

1989-ben, amikor Németország keleti felének szüksége volt Magyarország szolidaritására, az ország megadta ezt, szabad döntéssel, egy szovjet megszállás alatt lévő nem szabad országban. Mindez - mint kiemelte - elvezetett Németország és Európa újraegyesüléséhez.

Ünnepi beszédében a miniszter a magyarokat a szabadság népeként jellemezte, hozzátéve: amikor szabadon választhattak, mindig a szabadságot választották.

Kiemelte ugyanakkor azt is, hogy a szabadság olyan drága kincs, amelyet meg kell védeni. Jogállamiság és jogrend nélkül nem fejlődhet. Hangsúlyozta, meggyőződésük, hogy ezt a szabadságot és egyben az Európai Unió tartósságát óvják, amikor Magyarország déli határát védik.

A miniszter ezzel összefüggésben ismét kiemelte a szolidaritás elsődleges fontosságát. A szolidaritáshoz azonban elengedhetetlen, hogy kölcsönösen értsük egymást - emelte Balog Zoltán, aki szerint ez a kölcsönös megértés különösen vonatkozik Németországra és Magyarországra.

A emberi erőforrások minisztere hangsúlyozta, hogy a német-magyar kapcsolatok szilárd alapokon nyugszanak. A két nép, a két ország összetartozik, még akkor is, ha - mint kijelentette - ugyanarra a kérdésre olykor eltérő válaszokat adnak.

Végezetül Balog Zoltán emlékeztetett az 1953-as berlini, az 1956-os budapesti, az 1968-as prágai és az 1981-es lengyelországi felkelésre, utalva arra, hogy akik akkor harcoltak, megtanítottak mindenkit a szabadság értékének megbecsülésére.