Az alkotmány szerint mindenki, aki amerikai állampolgárként született, betöltötte a harmincötödik életévét, és legalább tizennégy esztendeje folyamatosan az Egyesült Államok területén él. S bár elvileg bárki lehet elnök, akik születése óta állampolgár, 1933 óta valamennyi amerikai elnök korábban kormányzó, szenátor vagy ötcsillagos tábornok volt. A mostani előválasztáson is indultak kormányzók és volt kormányzók, valamint szenátorok és exszenátorok, jóllehet jó néhányan már vissza is léptek.

A végső voksoláskor rendszerint a republikánusok és a demokraták egy-egy jelöltje küzd a választók kegyéért.

Hogyan lesz valakiből elnökjelölt?

Minden egyes szövetségi államban és az Egyesült Államok tengerentúli területein jelölőgyűlésen vagy előválasztáson döntenek arról, hogy az adott államban kit látnának szívesen pártjuk elnökjelöltjeként. A választási folyamat az idén február elsején kezdődik, a hagyományoknak megfelelően Iowa államban. Az elnökjelölt-aspiránsok minden államban úgynevezett delegátusokat "gyűjtenek", és ők szavazzák majd meg az elnökjelölt személyét a pártok nyári elnökjelölt-állító konvencióján. Minél több delegátust szerez az elnökjelölt-aspiráns, annál nagyobb lehet az esélye, hogy a konvención ő szerezze meg pártja elnökjelöltségét. Az egyes szövetségi államok nem egyforma számú delegátust küldenek, ezért nem mindegy, hogy a Fehér Házba pályázó politikus melyik államban hány küldöttet állít maga mellé. A republikánus jelöltnek 1237 delegátus támogatására van szüksége, hogy elnyerje pártja elnökjelöltségét, a demokratának pedig 2383 küldöttet kell maguk mellé állítaniuk.

Mit jelent a jelölőgyűlés (caucus) és az előválasztás (primary)?

A jelölőgyűlés az amerikai választási rendszer egyik sajátossága, eltér az előválasztástól. Az előválasztáson bárki szavazhat, ha előzetesen regisztráltatja magát, a jogosultak egyszerűen a választási urnában elhelyezett szavazattal döntenek. A jelölőgyűlésen pedig a párt regisztrált tagjai és delegáltjai vesznek részt: nyílt, nyilvános beszélgetéseken, gyűléseken vitatják meg a politikussal az elképzeléseit, majd ezt követően voksolnak arról, hogy kit küldjenek a nyári országos elnökjelölő konvencióra. A jelölőgyűlés ezért időigényesebb és hosszadalmasabb, hiszen a delegátusokat is nyilvános vitán választják ki. A jelölőgyűlések rendszerét az 1970-es évek óta alkalmazzák az érintett 14 államban.

Melyek a kulcsfontosságú szövetségi államok?

Az első szavazatokat február elsején, az iowai jelölőgyűlésen adják majd le. Ez az első szövetségi állam, ahol voksolnak, és lényegében ezzel kezdődik meg a "hivatalos" választási procedúra, az elnökjelöltek kiválasztásának folyamata. Utána az északkeleti New Hampshire államban, majd délkeleten, Dél-Karolinában választanak. Március elsején tucatnyi szövetségi állam dönt arról, hogy kit látna szívesen elnökjelöltként, azt a napot ezért szuperkeddnek nevezik. Az idén március 15-én választanak Floridában, Ohióban és Észak-Karolinában: ezek azért jelentős államok, mert sok delegátust küldenek az elnökjelölő konvencióra. Április végére a legtöbb szövetségi államban már befejezik a voksolást, és nagyjából kirajzolódik, hogy melyik politikus hány delegátust állított maga mellé, vagyis ki lehet az egyes pártok elnökjelöltje. Júliusban tartja mindkét párt az elnökjelölő konvenciót. Az egyes szövetségi államokban legtöbb delegátust "begyűjtő" politikust választják meg a párt elnökjelölő konvencióján.

Hogyan választanak elnököt?

Az elnököt formálisan az úgynevezett elektori kollégium választja meg, a szavazók november 8-án tulajdonképpen a számukra rokonszenves elnökjelöltet támogató elektorokra voksolnak. Összesen 538 elektor van, és az elnökké választáshoz 270 elektor szükséges. Minden egyes állam más létszámban küld elektort, a létszám az állam nagyságától és népességétől függ. A legtöbb elektort Kalifornia adja.

A nyári jelöltállító konvenciók után a két elnökjelölt három televíziós vitában fejti ki álláspontját.

A szövetségi államok között nyilvántartanak úgynevezett ingadozókat is, ahol általában nagyon kiélezett a küzdelem, nem számítható ki a pártszimpátia. A korábbi tapasztalatok szerint leginkább Ohio, Virginia, Colorado, Észak-Karolina és Nevada tartozik ebbe a kategóriába.