A Kairó szívében található szegénynegyed a város egyik legértékesebb területén áll, olyan, a Nílus partját szegélyező nevezetes épületek mögött, mint a külügyminisztérium, az állami rádió és tévé székhelyének otthont adó Maspero-ház és a Ramses Hilton szálloda.

A telkek nagy része az 1970-es évektől kuvaiti és szaudi befektetők tulajdonában van, de később a tartományi kormányzóság és az egyiptomi nemzeti bank közös, külön erre a célra létrehozott cége is bevásárolta magát a környékbe. A Maspero-háromszög lakói szerint a tartományi kormányzóságnak komoly anyagi érdekei fűződnek a tervezett beruházásokhoz, példaként említve az építések engedélyeztetése során befolyó hatalmas összegeket.

"A Mubarak-éra utolsó két évében három hivatalos határozat is született a műemlék épületeket is magába foglaló negyed kiürítéséről, és az öbölrégióra jellemző felhőkarcolók tömeges felhúzásáról" - mondta az MTI-nek Ahmed Zaazaa, a környék lakóival együttműködő, fiatal várostervezőkből összeállt csoport, a Madd alapító tagja.

Szerinte az említett elképzeléseket a 2011 elején kitört forradalom ugyan átmenetileg meghiúsította, de a tartományi vezetőség nem adta fel, és a mostani merénylet lehetett a megfelelő alkalom arra, hogy "megszabaduljanak a lakóktól". A teljes létbizonytalanságban élő emberek között sokan odáig mennek, hogy az említett tisztségviselőket vádolják a merénylettel, annak ellenére, hogy az Iszlám Állam dzsihadista szervezet jelentkezett a robbantás elkövetőjeként.

A július 11-én levegőbe repült, ötmázsás robbanószerkezet nem csak a belváros arculatát meghatározó konzulátus egyik falán ütött tíz méter átmérőjű lyukat, hanem komoly pusztítást végzett az elegáns épület mögötti Maspero-háromszögben is.

A hajnali robbanás a legtöbb embert az ágyban érte. "Úgy éreztem, az egész épület megemelkedik. Mindenhonnan zuhogott a vakolat, semmit sem láttam a portól, úgy próbáltam az utcára menekülni. Amikor leértem, láttam, hogy a detonáció kiszakította a kaput a tokjából, és a szemközti ház ablakaiba csapta" - számolt be a történtekről egy, csak Ramadán néven bemutatkozó lakó.

A szűk sikátorokban egymásnak támaszkodó, három-négyemeletes épületekben lakó családok közül vannak, akik azóta is az utcán alszanak, mert attól félnek, hogy rájuk omlik a házuk. A környéket elhagyni azonban nem merik, attól tartván, hogy többet nem térhetnek vissza.

Ahmed Zaazaa elmondása szerint a robbantás után megjelentek a tartomány szakértői, akik átvonultak a negyeden, és úgy rendelték el tizennégy ház azonnali lerombolását, hogy azokat belülről meg sem nézték. "Mi is kihívtunk szakértőket, akik szerint mindössze öt épület veszélyeztetett, a többi tovább fog itt állni, mint a piramisok".

Az egyik megjelölt házban lakó Umm Emád elmondta, hogy valamelyik reggel megjelent nála egy magas rangú rendőrtiszt, és felajánlott neki 1000 egyiptomi fontot (36 ezer forint), ha a helyszínen aláír egy papírt. "Korán jött, amikor a férfiak még aludtak, mert tudta, hogy nem tudok olvasni. Nem őrültem meg, nem írtam alá semmit, mert azután biztosan csomagolhattunk volna" - mondta az idős hölgy.

A családok jelenleg átlagosan 2,5 egyiptomi fontnyi (90 forint) havi lakbért fizetnek. Az öröklődő lakbérekre vonatkozó jogszabály még az 1960-as években, Gamal Abden-Nasszer elnök idején lépett hatályba. A negyeddel szemben fekvő Nílus-szigeten, a kairói elit lakta Zamáleken ma egy gombóc fagylalt ennek az ötszörösébe kerül.

Ahmed Zaazaa szerint a nyomornegyed családjainak az a szerencséje, hogy a tartomány érdekei ütköznek a jelenleg hatalmon lévő kormány elképzeléseivel.
"
Tavaly készítettünk egy tervet, amelyben a környéket hat zónára osztottuk. A lakókat a legnagyobb zónába költöztetnénk, amelynek megtartanánk történelmi karakterét. Ugyanakkor egy nagy terület felszabadulna, s ezzel megtörne a befektetők projektjeit több mint 40 éve blokkoló jég is" - mondta.

Zaazaa szerint a terv eljutott a miniszterelnökhöz, aki felismerte az abban rejlő politikai potenciált, és meggyőzte erről Abdel-Fattáh esz-Szíszi államfőt is, "aki azóta imádja a projektet, hiszen így az egyszerű emberek megmentőjeként tud fellépni".

A belpolitikai harc ennek ellenére megy tovább. Zaazaát néhány napja az éjszaka közepén azzal riasztották, hogy a tartományi kormányzó utasítására a helyszínre érkezett munkások azonnal neki akarnak látni a megjelölt házak lebontásának. "Több százan gyűltünk össze a házak lakóinak védelmére. Ezúttal ugyan sikerült megfutamítanunk a munkásokat, de a kormányzó nem adja fel, míg Dubait nem csinál Kairóból" - mondta az önkéntes.