Az amerikai hírszerzés szerepe Mohammed Moszadik iráni kormányfő félreállításában már évek óta nyílt titoknak számít, és a mai napig rányomja bélyegét az Egyesült Államok és Irán kapcsolataira. A most nyilvánosságra került iratok hivatalosan is megerősítik a CIA közvetlen szerepvállalását az iráni belpolitikai fejleményekben.

Moszadik 1951-ben államosította a British Petrol (BP) elődjének számító angol-iráni olajvállalatot (Anglo-Iranian Oil Company), haragra gerjesztve ezzel Londont. A briteknek ugyanis a második világháborút követően életbevágóan fontos volt a gazdaság talpra állításához az olcsó iráni kőolaj.

Az Egyesült Államokban 1953 elején hatalomra kerülő Dwight Eisenhower elnök elődjénél, Harry Trumannál jóval megértőbbnek bizonyult a Nagy-Britanniát Iránban ért sérelmet illetően, és egy amerikai támogatással szervezett puccs 1953. augusztus 18-án megbuktatta Moszadikot.

Az amerikai hírszerzés a nyilvánosságra került dokumentumokban a hidegháború eshetőségével és az attól való félelmével magyarázta az iráni politikába való beavatkozást, hogy egy esetleges brit invázió esetén a szovjetek válaszul elfoglalnák az iráni olajmezőket.

"Akkor nemcsak annak a veszélye állt fenn, hogy a Nyugat végérvényesen elveszti az iráni kőolajat, hanem az amerikai külpolitika részét képező, a Szovjetunió körüli védelmi lánc is megbomolhatott volna" - olvasható a puccs szükségességének indoklásaként.

Moszadik elűzését követően visszatérhetett Iránba a korábban az ország elhagyására kényszerült Mohammed Reza Pahlavi sah, aki ezután Washington közeli szövetségese lett egészen 1979-ig, amikor az iszlám forradalom nyomán megbukott a rezsimje, ő maga pedig elmenekült az országból.

Madeleine Albright volt amerikai külügyminiszter 2000-ben a Teheránnal való kapcsolatok javítása érdekében elismerte, hogy az Egyesült Államok "jelentős szerepet játszott" Moszadik hatalmának megdöntésében. Az egykori tárcavezető egyúttal annak a véleményének adott hangot, hogy a puccs visszavetette Irán politikai fejlődését.

Barack Obama 2009-es hivatalba lépését követően, kairói látogatásakor szintén elismerte az 1953-es amerikai "szerepvállalást", a két ország közötti feszült viszony egyik okaként említve azt.