Az államfő egy kaméleon - állítja a jobboldali politikai magazin: az arab származásúak előtt olyan magyar bevándorló fia, akinek nem volt könnyű az élete. Neuilly-sur-Seine-ben, a legelegánsabb párizsi elővárosban, amelynek közel húsz éven át polgármestere volt, viszont a zsidó-keresztény hagyományban nevelkedett helyi burzsoát adja elő.

Amikor 2007 elején még belügyminiszterként egy külvárosi fiatalokat segítő egyesület tagjait fogadta hivatalában, az egyik kamasz titokban rögzítette Sarkozy szavait: "Én is lentről indultam. Az elit számára én is a külvárosok gyermeke vagyok ... Mert nem olyan a nevem. Mert nem olyan a profilom. Mert nem úgy beszélek". A fiataloknak Sarkozy azt is elmesélte állítólag, hogy amikor az arab származású Rachida Datit, későbbi igazságügyi miniszterét nevezte ki a választási kampánya szóvivőjének, több barátja is arra figyelmezette, hogy őrültséget követ el, hiszen "mit fognak majd szólni a többiek". A többiek alatt természetesen a francia fehér elit értendő. "Teszek rá!" - válaszolta a Le Point szerint az aggódóknak állítólag az akkor még csak elnökjelölt Sarkozy.

A lap szerint sokáig Sarkozy maga is meg volt arról győződve, hogy külföldi származása akadályt jelenthet elnökké választásában. Pedig semmit nem szeret annál jobban, mint hogy egy név vagy egy arcberendezés alapján kitalálja beszélgetőtársa származását. Az ugyanis számára jelent valamit: egy történetet, egy kultúrát, egy világlátást, sajátos beszédmódot. Órákon át tudja például hallgatni feleségét, Carla Brunit, aki Olaszországról mesél neki. Sarkozynek ez a hozzáállása az emberekhez egyrészt természetes kíváncsiságából, másrészt saját személyes történetéből fakad - jegyzi meg a lap.

"Ha beszélhetünk identitási problémáról, az elsősorban azért van, mert saját apjával vannak problémái" - mondta a lapnak Sarkozy egyik régi barátja.

A francia elnök alig hároméves volt, amikor anyja a gyermekeivel és néhány bőrönddel elhagyta nőfaló férjét, a magyar Sárközy Pált. Annak ellenére, hogy Nicolas Sarkozyt mindig is egy kissé máshonnan jöttnek tekintik, ő soha nem ismerte igazán a magyar kultúrát. Magyarországról és őseiről nagyon keveset tud. És nagyon keveset ahhoz, hogy azt saját gyermekeinek átadja, akik már soha nem tesznek utalást gyökereikre. Arra a kérdésre, hogy az államfőt érdeklik-e a gyökerei, Sárközy Pál azt válaszolta a lapnak, hogy az elnök időnként kérdezgeti őt a témában.

Amikor 2007-ben Sarkozy első nagy választási beszédében a beszédíró Henri Guaino "bevándorló fiaként" titulálta az elnökjelöltet, annak nem tetszett a kifejezés, mert túl erősnek találta, és "kevert vérű, francia kisemberre" változtatta.

A lap ugyanakkor kiemeli, hogy 1992-ben Jacques Chirac, a jobboldal akkori vezetője Sarkozyre bízta a gaullista párton belül a volt kommunista országokkal való kapcsolattartást. A párt helyettes főtitkáraként Sarkozy első külföldi útja Magyarországra vezetett, ahova magával vitte apját is. Két évvel később magánlátogatáson járt "apja hazájában", majd nem sokkal a 2007-es választási kampány előtt politikusként ismét látogatást tett. Frissen megválasztott államfőként pedig 2007 szeptemberében hivatalos látogatáson járt Budapesten.

Az elnök egyik legjobb barátja egy szintén magyar származású jobboldali politikus: Patrick Balkany, Levallois polgármestere. "Természetesen fontos számunkra a származásunk, de nem befolyásolja azt, hogyan politizálunk" - hangsúlyozta Balkany. Hozzátette: "De igaz, hogy gyerekkorunkban a nevünk és a származásunk miatt kerültünk egymáshoz közel, Nicolas és én".

Balkany asztalának dísze egy Sarkozytől 1983-ban ajándékba kapott tál, amelyen a következő felirat olvasható: "A polgármestertől a polgármesternek, a baráttól a barátnak, a magyartól a magyarnak" - írta a le Point.