Az éberség másik indoka az, hogy Vlagyimir Putyinnak az emlékünnepségen elhangzó szavai zsinórmértékül szolgálhatnak az orosz elit számára a saját történelemhez való viszonyulás szempontjából.Oroszország liberális történészei viszont már huzamosabb ideje arra panaszkodnak, hogy visszatáncolás figyelhető meg a sztálini korszak feldolgozásában, illetve hogy újból kezd divatba jönni a dicsőítése annak a bő két évtizednek, amely nem csak a fasizmus fölötti győzelmet hozta meg az országnak.

Oroszország egyre inkább úgy érzi, hogy "történelemhamisítók" veszik körül, akik politikai számításból kisebbíteni akarják az ország érdemeit Európa felszabadításában. Dmitrij Medvegyev elnök már májusban bizottságot hívott életre, amelynek az a feladata, hogy szembeszálljon ezekkel az "egyre szívósabb és agresszívabb kísérletekkel".

"A Szovjetunió felbomlása után az újonnan megalakult államok egy része nekilátott annak, hogy a történelmet saját céljaihoz igazítsa, és meghamisítsa a történelmi eseményeket" - jelentette ki Konsztantyin Zatulin dumaképviselő, a fenti bizottság tagja.

A testület, amelyet voltaképpen a nácik fölött aratott háborús győzelem 2010-ben esedékes 65. évfordulóját szem előtt tartva hoztak létre, éppen Putyin gdanski látogatása előtt szembesül egy vészterhes vitával, amelynek tárgya Sztálin esetleges bűnrészessége a világháborúban. Míg moszkvai liberális történészek a hitleri Németországgal kötött paktumot járulékos ösztönzőnek tekintik (és ítélik el) Lengyelország lerohanása szempontjából, addig a hivatalos történetírás ma ismét "zseniális sakkhúzásként" veszi védelmébe Sztálin lépését.

A moszkvai kánon szerint a Vjacseszlav Molotov és Joachim von Ribbentrop külügyminiszterek által 1939. augusztus 23-án aláírt megnemtámadási szerződés időt adott Moszkvának ahhoz, hogy felkészüljön a háborúra, amely alig két évvel később, a német támadással vette kezdetét. Ám akad néhány dolog, amely ellene szól ennek az orosz földön elfogadott s az iskolákban is oktatott tézisnek - állítják független kutatók.

Sztálin még "egy kicsit" segített is Hitlernek a hadviselésben - írta nemrég Vlagyimir Rizskov moszkvai történész a Ria Novosztyi hírügynökség adásában. Az 1939-ben kötött német-szovjetkereskedelmi megállapodás alapján Hitler "fémeket, kőolajszármazékokat, gabonát és egyéb fontos nyersanyagokat" kapott a háborúhoz. Ellenszolgáltatásként a szovjet fél hozzájuthatott német technológiákhoz. Rizskov azt veti az állami történelemmagyarázók szemére, hogy rosszul értelmezett hazafiságból "a sztálinizmus szószólóiként" lépnek föl, amivel csak szítják Oroszország szomszédainak körében az új birodalmi politikától érzett félelmeket.

A Kremllel szemben kritikus hangot megütő orosz hírmagazin, a Novoje Vremja legújabb számának címlapján jegyespárként ábrázolja (egy 1939-es karikatúrát elővéve) Hitlert és Sztálint, akik közül az utóbbi viseli a menyasszonyi ruhát. A címlaphoz kapcsolódó írás szerzői kimutatják, hogyan távolodott el a sztálini Szovjetunió az antifasiszta politikától, a cenzúra eszközével száműzve a németek bírálatát a közéletből, a sajtóból és a könyvekből. A kommunista Szovjetunió és a fasiszta Németország együttműködése válságot eredményezett a nemzetközi munkásmozgalomban is - írják a szerzők.

A "fasizmussal űzött cinikus játékot" Sztálin elsősorban arra használta fel, hogy az augusztus 23-án kötött egyezményhez csatolt titkos záradékban rögzítse "birodalmi igényeit", többek között a Baltikumra vonatkozóan - írja a Novoje Vremja, annak a bizottságnak az álláspontját idézve, amelyet 1989-ben hoztak létre Moszkvában a Hitler-Sztálin paktum értékelése céljából. Sok liberális visszasírja az utolsó szovjet elnök, Mihail Gorbacsov alatti glasznoszty korszakát, amikor megnyíltak a levéltárak, és szabadon lehetett vitázni történelmi kérdésekről.

Putyin lengyelországi látogatása előtt arra hívják fel a figyelmet orosz jogvédő szervezetek, hogy az állam újabban ismét agyonhallgatja a szovjet korszak olyan bűntetteit, mint több ezer lengyel tiszt kivégzése Katynban (1940). E szervezetek mély aggodalommal figyelik Sztálin, a diktátor fokozódó heroizálását. Ennek legújabb példája egy moszkvai metrómegállóban látható. A Kurszkaja állomás faláról a zsarnok halála (1953) utáni politikai enyhülés időszakában eltávolították az alábbi feliratot: "Sztálin a nemzethez való hűségre nevelt - munkára és nagy tettekre ösztönzött bennünket". A múlt hét óta a felirat ismét ott virít a metró utasainak szeme előtt.