Amióta Robert Fico pártja, az Irány-Szociáldemokrácia (Smer) a nacionalista Szlovák Nemzeti Párttal (SNS) és a jobboldali populista HZDS-sel (Meciár pártjával) közösen kormányoz, tápot kapnak a magyarellenes érzelmek. Szlovákiában elmagyarosításról beszélnek, a szlovák kultúra fenyegetettségéről és arról, hogy a kisebbség a Magyarországhoz való csatlakozásra törekszik - írta a Profil.

A szlovák parlament a kormánypártok szavazataival a nyelvtörvény olyan módosítását fogadta el, amely a magyarok körében aggodalmat és haragot vált ki - állt a cikkben. A szerző többek között felidézi, hogy a szeptember elsejétől életbe lépő új törvény értelmében a közintézményekben csak szlovákul szabad beszélni, az olyan településeket kivéve, ahol a lakosság legkevesebb húsz százaléka a kisebbséghez tartozik. A feliratokat azonban ott is két nyelven kell kifüggeszteni, első helyen a szlovák nyelvű változattal. A törvény ötszáz és ötezer euró közötti büntetést helyez kilátásba.

Molnár Norbert, a pozsonyi Új Szó című lap főszerkesztője szerint a törvénymódosítás nem a szlovák nyelv védelmét szolgálja, hanem "támadás a kisebbség nyelve ellen". Molnár szerint az új szabályozás konfliktusokat okozhat az egészségügyben. Minden nagyobb kórház a magyarok lakta területeken kívül esik, a magyaroknak, ha ott akarják kezeltetni magukat, szlovákul kell kommunikálniuk, még akkor is, ha az orvos is magyar. Sok idős magyar ember - mondta Molnár - csak nehezen tudja szlovákul kifejezni magát. S mi történik, ha mégis magyarul beszél egymással orvos és beteg, az egyik orvos fel fogja jelenteni a másikat? Besúgóhálózatot fognak létrehozni, mint a kommunizmus idején? - tette fel a kérdést a főszerkesztő. Véleménye szerint a törvénymódosítás "piszkos hatalmi játék", csak arra szolgál, hogy konfliktusokat gerjesszen, s elterelje a figyelmet a gazdasági válságról és a munkanélküliségről.

A szlovák kormány kapcsolata a szomszédos Magyarországgal mélypontra került - írta a Profil. Beszámolt arról, hogy lemondták a két miniszterelnök közötti, régóta tervezett találkozót, és hogy Budapesten a pártok "ritka egyetértésben" a törvénymódosítás visszavonását követelték. Marek Madaric szlovák kulturális miniszter a követelést visszautasította, s azzal vádolta a magyar politikusokat, hogy még mindig a XIX. században érzik magukat, "még mindig azt hiszik, hogy parancsolhatnak a szlovákoknak".

A szerző ír arról is, hogy Sólyom László magyar államfő a nemzetközi jogot sértőnek nevezte az államnyelvtörvényt, Balázs Péter külügyminiszter az EBESZ elé vitte annak ügyét és kész az Európa Tanácshoz és az ENSZ-hez fordulni. Miroslav Lajcák szlovák külügyminiszter "kontraproduktívnak" mondta a kérdés nemzetközi szintre emelését. Álláspontja szerint a törvény nem korlátozza a kisebbség jogait, hanem megakadályozza az államnyelv diszkriminálását.

Az Új Szó főszerkesztője is veszélyesnek tartja a budapesti beavatkozást, véleménye szerint az a szlovák nacionalisták malmára hajtja a vizet. "Európai szinten kell közvetítőt keresni" - vélekedett.

Az Európai Parlament Szlovákiával és Magyarországgal foglalkozó munkacsoportja - folytatódott a cikk - tavaly sikeresen közvetített a magyar nyelvű tankönyvek ügyében. Hannes Swoboda (Osztrák Szociáldemokrata Párt), a munkacsoport vezetője önmérsékletet remél mindkét féltől a nyelvvitában. A törvényben kilátásba helyezett pénzbüntetést "ostoba dolognak" tartja. "Nem kellene kényszerítő eszközöket igénybe venni" - idézi a lap a politikust. Michael Gahler konzervatív német európai parlamenti képviselő az államnyelvtörvényről szóló állásfoglalásában egy kisebbség diszkriminálását veti a szlovák kormány szemére. Úgy látja, hogy a törvénymódosítás következetes megvalósításával Szlovákia "korábbi értelemben vett megfigyelő állammá" válhat.