A német konzervatív napilap magyar származású szemleírója, Georg Paul Hefty írásának bevezetőjében arra emlékeztetett, hogy egy budapesti bíróság "túlságosan is hosszú előzmények után végre" betiltotta a szélsőjobboldali Magyar Gárdát.

"Egy fiatal demokráciában, amely büszke a politikai szabadságjogok sokoldalú garantálására és az alkotmánybíróság által számos határozatban alátámasztott jogállamiságra, ez a lépés az államérdeket szolgálta, a már veszélyeztetett belső béke biztosítását a vélemény- és a gyülekezési szabadság fölé helyezve" - tette hozzá.

A cikkíró szerint egyáltalán nem véletlen az, hogy a bírói állásfoglalás alig néhány nappal a radikális Jobbik párt európai parlamenti választási sikere után született. A magyar állam - megriadva annak valószínűségétől, hogy a következő választások után a parlamentben elhangzó radikális szólamok nyomán állandó bocsánatkérésre kényszerül majd - elszánta magát arra, hogy behúzza a vészféket. "Ez volt az egyetlen út ahhoz, hogy megmentse a népen belüli egyetértést" - vélte Hefty.

A Jobbik - mint írta - három évvel ezelőtt még egy kilátásokkal nem rendelkező "töredékpárt" volt. A "gárda" alapításával azonban a pártvezetés egy olyan eszközt teremtett, amellyel feltűnést keltett, és megteremtette annak látszatát, hogy már végrehajtói hatalommal rendelkezik. Ennek a jelek szerint sok választásra jogosult bedőlt - hangoztatta a lap.

Történelmileg mindez Hefty szerint kevésbé a második világháborús nyilaskeresztesekre emlékeztet - ők ugyanis a náci Németország tényleges vazallusai voltak, miközben a mai "gárda" egyetlen külföldi hegemón hatalomra sem támaszkodik -, hanem az SA rohamosztagosok megalakulására a náci párt, az NSDAP korai szakaszában.

"Az egyes párt- és gárdafunkcionáriusok teljhatalmi fantáziái, csakúgy, mint az az ígéret, hogy a Jobbik egyetlen párttal sem lép koalícióra, és kizárólag abszolút többséggel kormányozna, a példaképekre emlékeztetnek" - mutatott rá a cikkíró, hangsúlyozva: "mivel a gárda a lakosság egy részét el akarta riasztani a demokratikus államéletben való részvételtől, betiltása törvényes volt. Ezzel ugyanis az állam lehetővé tette valamennyi polgár részvételét a demokratikus közéletben".

A "gárda" megalakulása - de hosszú időn keresztül történt megtűrése is - a cikkíró szerint ártott a nép összetartásának - beleértve az országban élő valamennyi állampolgárt -, ártott a magyar nemzeti konszenzusnak, beleértve a határon túl élő magyar kisebbségeket is, fenyegette az ország nemzetközi tekintélyét és ártott annak - fogalmazott a Frankfurter Allgemeine Zeitung szemleírója.

Mindezzel kapcsolatban Hefty rámutatott: a lakosság kilenctizede magyar a szó etnikai értelmében. Egy tucat más kisebbség - mint például a németek, a zsidók és a bolgárok - mellett a polgárok több mint 6 százalékát a cigányok teszik ki.

Az elmúlt két évben ugyanakkor az a benyomás alakult ki, hogy a jogállam a rasszista fenyegető magatartást és ezáltal az ezt képviselők és a többi magyar közötti frontok létrehozását nem csupán engedi, de még helyesli is - vélekedett Hefty. "Ilyen benyomás soha többet nem alakulhat ki" - tette hozzá a cikkíró, több példával is utalva arra, hogy 1989 után amúgy is jelentősen felerősödött a cigányok hátrányos megkülönböztetése.

A Magyar Gárda betiltása szükséges volt, amit most a cigányok hátrányos helyzete kiküszöbölésének kell követnie - hangoztatta Hefty, aki szerint az ország ebből a szempontból most válaszút elé érkezett.