A küldetésünk nem változott. Mindig is cenzúrázatlan, hiteles információkat sugároztunk olyan országokba, ahol nincs független, szabad média. A hidegháború alatt leginkább a közép-kelet-európai szocialista országok számára készítettünk adást. Most megváltoztak a földrajzi viszonyok és a technológiai fejlettség is. Van már tévé, internet, van internet a tévén, de a feladat ugyanaz maradt, csak áttolódott máshová.

Melyek a célországok?

Oroszország, Fehéroroszország, a kaukázusi országok, Közép-Ázsia, Irak, Irán és Afganisztán. Ezek közül van olyan, amelyik egyáltalán nem szabad, van, amelyik csak részben az vagy éppen most demokratizálódik. Szóval lehet, hogy néhányban már alapvetően szabad a sajtó, de a helyzete még nem szilárdult meg.

Milyen kapcsolatban vannak a hatóságokkal? Ugyanúgy kitiltották Önöket ezekből az országokból, mint annak idején Magyarországról?

Minden országban más a helyzet. Iránból kitiltottak minket, irodát sem nyithattunk. Zavarják a rádióadást, blokkolják a honlapunkat. És bár Prágában van a központunk, még így is megtalálják a módját annak, hogy megnehezítsék az újságíróink munkáját, vagy adott esetben megfenyegessenek minket. Hasonlóan gondolkodnak rólunk Türkmenisztánban és Pakisztánban is. Más a helyzet Oroszországban, ahová elvileg befogadtak minket, de mégsem örülnek annyira nekünk. Három éve például 22 partnerrádiónk volt Oroszországban, most az állam hathatós közbenjárására mindössze négy van.

Oroszország, elvileg demokratikus államként, hogyan tűri azt, hogy Önök szerint más az igazság, mint amelyet ők sugároznak?

Azért vagyunk Oroszországban, mert a Kreml szépen, lassan megfojtja a független, szabad sajtót, és a módszerük is nagyon jól látszik: bevetik az adóhatóságot, a társadalombiztosítási felügyeletet, az antikorrupciós hivatalt, vizsgálják az állítólagos szélsőséges adásokat, pedig nyilvánvaló, hogy az esetek 99,9 százalékában semmi probléma nincs. Mindent elkövetnek azért, hogy a független média megszűnjön. Mondtam az orosz és az azerbajdzsáni elnöknek is, hogy nem léteznénk, ha nem lenne piacunk. De van! Vannak ugyanis emberek az országukban, akik nem elégedettek, és minket akarnak hallgatni.

Hogyan dolgoznak ezekben az országokban? Magyarországon a rendszerváltás előtt nekünk nagyon fontos volt a Szabad Európa Rádió, mert a luxemburgi mellett itt hallhattunk nyugati zenét, és a forradalom után Münchenből érkeztek az éteren keresztül a disszidált honfitársak üzenetei arról, hogy jól vannak. Változott ez valamit?

Nagyon hasonló a helyzet. Most is széles körben ismert, amerikai és nemzetközi zenéket játszunk, de nem mindenhol. Iránban például perzsa zenét sugárzunk. Igazából olyan zenét játszunk, ami érdekli az embereket, függetlenül attól, hogy milyen az. A menekültek és bevándorlók esetében kicsit más a helyzet. Például Irán esetében előfordulnak ilyen üzenetek, de a legtöbb helyen azért van saját irodánk, és helyi anyagokat sugárzunk. Furcsa a helyzet Fehéroroszországban, ahol nagyon feszült a viszony a rezsim és a munkatársaink közt, de mindig arról beszélünk, ami érdekli az embereket.

Mi a helyzet Magyarországgal? 1990-ben végleg teljesítették a küldetésüket?

Természetesen igen. Valaki felvetette nekem a napokban, hogy "de hát a magyar média sem tökéletes".

És hol az?

Hát ez az! Az amerikai média sem tökéletes. Működik a demokrácia, és úgy helyes, ha a média mindig kritikus és önkritikus. De nézze! Magyarországon szabad választások vannak, sajtószabadság, gyülekezési szabadság van, Önök tagjai a NATO-nak, az EU-nak. Ezek mindig óriási garanciák a szabadságra. Úgyhogy rendben mennek a dolgok, hála Istennek.