Moammer Kadhafi egykori líbiai vezető halála után is súlyos biztonsági és politikai kihívások tornyosulnak Líbia előtt, amelyek hátráltathatják a líbiai olajtermelés teljes helyreállítását - vélekedtek londoni szakelemzők, akik szerint a jelenlegi feszes ellátási helyzetben már 150 dollár felett járna az olajár a világgazdaság teljesítményével kapcsolatos piaci félelmek nélkül.

A Barclays Capital - a City egyik legnagyobb, rendszeres olajpiaci elemzéseket is közlő befektetési csoportja - a néhai líbiai diktátor halála kapcsán összeállított pénteki prognózisában azt írta, hogy Kadhafi megölése demoralizálhatja a hozzá még hű erőket, amelyek ezután felhagyhatnak a küzdelemmel. Ez megkönnyítheti a külföldi olajcégek visszatérését azokba a térségekbe, amelyek a Kadhafihoz lojális erők jelenléte miatt eddig különösen veszélyesnek számítottak.

Mindazonáltal a lázadók soraiban tapasztalható megosztottság akadályozza egy koherens átmeneti kormány kialakítását, és nagyon kevés olyan működőképes intézmény van, amely azonnal át tudná venni az ország irányítását. Egyre nyilvánvalóbb törésvonalak mutatkoznak Mahmud Dzsibril ügyvezető kormányfő és a lázadók koalíciójában részes iszlámisták között, Tripoli katonai parancsnoka, Abdelhakim Belhadzs pedig korábban egy olyan csoport tagja volt, amelyet az amerikai külügyminisztérium terrorszervezetként tartott nyilván.

A több hónapig tartó harcok és NATO-bombázások sok líbiai hadianyagraktárat megnyitottak a fosztogatók előtt, és különös aggodalom forrása több ezer vállról indítható rakéta eltűnése, mivel ezek kezelése nem igényel különleges kiképzést.

Líbiában mindemellett nincs parlament, nincs alkotmány, és gyakorlatilag nincsenek civil társadalmi szervezetek, a fegyveres erőket törzsi és regionális megosztottságok szaggatják, és továbbra is magas a biztonsági és politikai vákuum kialakulásának kockázata - olvasható a Barclays Capital pénteki elemzésében.

A ház londoni elemzői mindezek alapján arra a következtetésre jutnak, hogy Kadhafi halála igen kevéssé módosítja az alapvető líbiai olajtermelési dinamikát.

A cég tudomása szerint a keleti és a nyugati olajmezőkön már megkezdődött a termelés felfuttatása, és Líbia jelenleg napi 400 ezer hordó körüli mennyiségben hoz felszínre olajat, de ennek zöme a belső fogyasztás kielégítésére kell.

A Barclays Capital szakelemzői szerint Líbiában jelenleg napi 130 ezer hordónyi finomítói kapacitás működik, és ez - további finomítók üzembe állításával - az év végéig várhatóan 300 ezer hordóra emelkedik. A hazai piac ellátása azonban jelenleg elsőbbséget kap, és ezen nem változtat Kadhafi halála sem.

A ház szakértői szerint nincs befolyása Kadhafi halálának arra sem, hogy a februári-márciusi vészleállások nyomán több lelőhely nyomása csökkenhetett; a nyomáscsökkenés mértékét majd a térségbe visszatérő kitermelő vállalatoknak kell felmérniük. Több mezőn vizet vagy földgázt kell pumpálni a természetes tározók nyomásának fenntartására, és mivel ezt az eljárást több mint fél éve nem végezték el, a kudarc kockázata magas.

Emellett az olajterminálok is károsodtak, a fosztogatások miatt pedig jelentős értékű gépészeti felszerelések - generátorok, szivattyúk, teherautók - tűntek el az olajmezőkről. Kadhafi halála nem feltétlenül jelenti a helyzet megváltozását, mivel a volt líbiai vezetőhöz hű erők ezután is folytathatják a fosztogatásokat.

A cég londoni szakelemzői szerint Líbia az év végéig akár 500-600 ezer hordóra is emelheti napi olajtermelését, és ennél kissé még magasabbra a következő év első negyedében, a háború előtti kitermelési szint eléréséhez azonban göröngyös út vezet.

Lenyomja az árat a pesszimizmus

A Barclays Capital az általános olajpiaci helyzetről közölt külön elemzésében arra a következtetésre jut, hogy ha nem lenne ilyen mértékű makrogazdasági pesszimizmus és bizonytalanság a világpiacon, mint most, akkor a globális alaptípusnak tekintett északi-tengeri Brent olajféleség hordónkénti ára már valószínűleg átlépte volna a 150 dollárt.

A piaci helyzet feszesebb, mint 2008-ban volt, a fejlett ipari gazdaságok alkotta OECD-térség tartalékai jóval az ötéves átlag alatt vannak, és jóllehet az üzleti bizalmi mérőszámok tendenciaszerűen recessziós kockázatra vallanak, az alapszintű makrogazdasági adatok azonban az elmúlt hetekben erősödő lendületet jeleznek az ipari térségben.

A ház több globális növekedési forgatókönyvet is felvázolt - köztük egy olyat, amelyben jövőre 1,8 százalékos világgazdasági visszaesés szerepel -, és számítási modelljei alapján arra a következtetésre jutott, hogy a legrosszabb forgatókönyv megvalósulása esetén sem valószínű az olajárak olyan meredek zuhanása, mint a 2008-2009-es recessziós ciklusban.

A Barclays Capital elemzői ennek alapján fenntartják azt az előrejelzésüket, hogy a Brent jövő évi átlagára eléri a 115 dollárt hordónként az idei évre várt 112 dollár után.

A cég 2013-ra 125 dolláros, 2014-re 130 dolláros, 2015-re 135 dolláros egész évi Brent-átlagot vár, 2020-ra szóló távlati előrejelzésében pedig 184 dolláros hordónkénti átlagár szerepel.