A 15-25 év alatti fiatalok kisebb része van csak állásban, szűk egynegyedük ismeri a munkaerőpiacot közelebbről. E korosztály java része, hattizede még tanul, egytizedük munkanélküli.

A fiatal foglalkoztatottak nem teljesen nyugodtak, 47 százalékuk aggódik az állása esetleges elveszítése miatt. Ezek a félelmek leginkább a szakképzettséget nem igénylő fizikai munkát végzők körében jelentkeznek: háromnegyed részük úgy véli, lehet, hogy hamarosan távoznia kell mostani munkahelyéről.

A leginkább magabiztosak a munkahelyük megőrzését illetően az érettségizett, diplomás szellemi munkakörben dolgozók. Az átlagosnál kisebb hányaduk tart attól, hogy állását elhagyni kényszerül, de ez a 38 százalékos arány egyáltalán nem tekinthető jelentéktelennek.

Félnek, de nem lépnek

Az nem meglepő, hogy a munkájukat biztosnak tekintő fiatalok túlnyomó többsége (80-90 százaléka) jelenleg nem gondolkodik átképzésben, új szakma elsajátításában, szakmai továbbképzésben. Az viszont már eléggé különös, hogy az állásuk elveszítésétől tartó fiatalok kétharmada sem tervezi, hogy szakmai ismeretei bővítésével eladhatóbbá tegye magát a munkaerőpiacon.

A foglalkoztatási félelmek minden negyedik érintettet sarkallják cselekvésre, bennük már felvetődött az ismételt tanulás, egy másik szakma megszerzésének gondolata. Összességében azt állapíthatjuk meg, hogy a 25 év alatti foglalkoztatottak 22 százaléka szándékozik továbbképzésre járni (öt százalék már most is részt vesz ilyenen), 15 százaléka akar egy másik foglalkozással megismerkedni. A fiatal munkavállalók nagy többsége (71-76 százaléka) viszont egyelőre nem kíván az oktatás szektor újbóli szereplője lenni, a korábban megszerzett tudásával szeretne érvényesülni.

Az állásban lévő fiatalok szívesen állandósítanák jelenlegi munkahelyüket, csak 18 százalékuk gondolkodott azon, hogy más céghez menjen dolgozni. A továbblépés a mostani céges pozíciójukat biztosnak érzők nyolc százalékában vetődött fel, de az állásukat veszélyben érzőknek is csupán 26 százaléka fontolgatta, hogy munkahelyet változtat.

Előre érzik, hogy baj lesz

Az iskolába járók várakozásai szerint nem lesz problémamentes az elhelyezkedés: 55 százalékuk szerint nehezen találnak majd állást, ha tanulmányaikat befejezik. Ennél jóval kisebb hányaduk, 25 százalékuk számol azzal, hogy a végzést követően könnyen jutnak munkához.

A szakképesítés vagy érettségi előtt állók eléggé bizonytalanok és visszafogottak a közeljövőt illetően: 58 százalékuk szerint nehéz lesz a munkaszerzés, 20 százaléknyian reménykednek, hogy viszonylag könnyen találnak helyet maguknak, s 22 százaléknyian még bizonytalanok e tekintetben.

A felsőfokú iskolák hallgatói sem nevezhetőek optimistának, de a középiskolásokhoz képest karakteresebbek a várakozásaik, s valamivel reménykedőbbek. A diploma előtt lévők fele nehéz elhelyezkedésre számít, egyharmaduk bízik benne, hogy probléma nélkül szerez munkahelyet, s 17 százalékuk nem látja előre az államvizsgák utáni időszakot, pesszimista.

Bár törvény biztosítja munkába való visszatérésüket, a gyermekükkel otthon lévő kismamák 71 százalékának nincsenek illúziói, úgy vélik, újbóli munkába állásuk nehézségekbe ütközik majd. Mindössze 11 százalékuk reménykedik a konfliktusmentes folytatásban, s viszonylag sokan (18 százaléknyian) tanácstalanok, nem tudják elképzelni, hogyan fogadják főnökeik, amikor a visszajövetelüket bejelentik.

A munkanélküli fiatalok átlagosan 25 százalék esélyt látnak a közeli hónapokban történő elhelyezkedésre, arra, hogy nem csak alkalmi, hanem tartós foglakoztatásnak is részesei lehetnek. Az állami, önkormányzati szférából kikerülők az átlagosnál nagyobb valószínűséget éreznek a munka világába történő visszakerülésre, ám a 34 százalékos esélymutató arra utal, hogy ők sem táplálnak túl nagy reményeket.