A páciensek nagyobb függetlensége azt jelenti, hogy olyan napi tevékenységeikhez, mint a fürdés, vagy ételeik elkészítése, kevesebb segítségre volt szükségük - számolt be a vizsgálat eredményéről Glenn V. Ostir, a Texas Egyetem munkatársa a Psychosomatic Medicine című szakfolyóiratban megjelent tanulmányában.

Ostir kutatócsoportja 823, ötvenöt év feletti, szélütésen átesett férfi és nő részvételével készített felmérést. A vizsgálódók a kórházból való távozásuk után három hónapig még otthonukban is nyomon követték a páciensek állapotát.

A kutatócsoport egy 12 pontos, pozitív érzelmeket mérő, standardizált tesztet használt a szélütésen átesett emberek hozzáállásának értékelésére. Egy másik teszt segítségével pedig a funkcionális függetlenség mértékét állapították meg.

A páciensek két teszten mért pontszáma egyenes arányban változott. Minden egyes pontszámnövekedés a pozitív érzelmek listáján, egyúttal nagyobb függetlenséget jelentett a szélütésen átesett emberek életében.

Azok, akik elhatározzák, hogy megküzdenek a felmerülő problémákkal, jobban érzik magukat, mint azok, akik elvesztik reményüket - tette hozzá Ostir. Utóbbiak könnyebben hagyják ki a rehabilitációs időpontokat, és szociális hálójuk is gyengébb lehet. Bár az emberek veleszületett temperamentuma adott, nem kell, hogy ez határozza meg egész életüket, a pozitív hozzáállás tanulható és gyakorolható.