Július 1-jétől az özvegyi nyugdíjakkal kapcsolatban változik néhány részletszabály, amire különösen az élettársaknak és a külön élő házastársaknak kell figyelniük, valamint azoknak a házastársaknak, akik közül valamelyikük már betöltötte a nyugdíjkorhatárát, amikor házasságot kötöttek – hívta fel a figyelmet az InfoRádióban Farkas András.

A legfontosabb változás talán az, hogy megszűnik a különélő házastárs fogalma a nyugdíjtörvényben. Tehát mostantól a házastárs, amíg nem váltak el, addig mindenképpen jogosult az özvegyi nyugdíjra, hogyha az ő házastársa akár vele együtt él, akár külön élnek, meghalnak.

Vagyis a külön élő házastárs ugyanúgy jogosult az özvegyi nyugdíjra, mint az együtt élő házastárs

– nyomatékosította a szakember. Ezzel szoros kapcsolatban van egy másik változás, mégpedig az, hogy élettársi viszonyt létesíthet egy különélő házastárs is, és ez gyakran előfordult a múltban, ezt a helyzetet próbálják tisztázni azzal a rendelkezéssel, hogy mostantól az élettárs után csak akkor lesz özvegyi nyugdíjra jogosult valaki, hogyha sem ő, sem az elhunyt élettársa nem élt házassági kötelékben a halál időpontjában; a különélő házastárs az a házastárs jogán kap majd özvegyi nyugdíjat, az élettársi viszonyt ezt nem befolyásolhatja, vagyis

élettárs csak akkor kaphat özvegyi nyugdíjat július elsejétől, hogyha

• legalább egy éve együtt éltek megszakítás nélkül, és van közös gyerekük, vagy
• tíz évet együtt éltek megszakítás nélkül, és
• mind a két esetben feltétel, hogy egyiküknek sem állhatott fönn házassága az elhunyt élettárs halála időpontjában.

A harmadik változás azokat érinti, akik a nyugdíjkorhatár betöltése után kötöttek házasságot. Ez a rendelkezés a Nyugdíjguru megfogalmazása szerint egy nagyon méltánytalan helyzetet javít, tehát egy nagyon pozitív változás a nyugdíjtörvényben. Eddig ugyanis, ha a nyugdíjkorhatár betöltése után kötött valaki házasságot, akkor csak akkor kaphatott a házastársak bármelyike özvegyi nyugdíjat, hogyha a házasságukból – nyilván ilyen esetben elsősorban a korábbi együttélésükből – gyermek származott, ebben az esetben nem volt időkötelék, tehát akkor ha van közös gyerek, akkor kapott a házasság alapján az elhunyt házastárs után az özvegy özvegyi nyugdíjat. A másik feltétel az, hogyha nincs közös gyerek, akkor legalább 5 évig fenn kellett állnia ennek a házasságnak. Mondjuk ez azt jelenti, hogy 65 éves korában kötött valaki házasságot, akkor legalább 70 éves koráig fenn kellett állni a házasságnak, és csak utána „halhatott meg”, hogy jogosult legyen az özvegyi nyugdíjra az özvegye – magyarázta Farkas András. A mostani könnyítés, ami fontos és sok embert érint, az az, hogy

össze lehet számítani a házasság fennállásának idejét, és a házasságot közvetlenül megelőző élettársi együttélés idejét, – ha ez az összeszámított tartam eléri a 10 évet, akkor is kaphat az idős korban elhunyt házastárs után a túlélő özvegy özvegyi nyugdíjat.

A nyugdíjszakértő szerint mind a három változás a maga módján pozitív módon is értelmezhető.

Hogy hogyan lehet azt igazolni, hogy két idős ember élettársi viszonyban van, azzal kapcsolatban azt mondta, hogy a legegyszerűbb módszer, hogyha közös lakcímre vannak bejelentve. Ha nem tudják a közös lakcímet igazolni, akkor a közjegyző előtt lehet élettársi nyilatkozatot tenni, kérni lehet a bejegyzést az élettársak jegyzékébe, lehet írni olyan végrendeletet, amiből kiderül, hogy az együtt élő párt mióta él együtt, és hogy ők élettársak és egymás javára végrendelkeznek, illetve egyéb szerződések alapján is lehet ezt igazolni – sorolta.

De nyilvánvalóan a bizonyítási teher az a túlélő élettárson, vagyis az özvegyem van. Viszont ezt meg lehet előzni, a legegyszerűbben a közös lakcímkártyával, mert az nagy valószínűséggel igazolja, hogy ők élettársként éltek együtt – ismételte meg.