Alapi László kocsikísérő (1920–1957) – Pásztó, 1957. május 6.

Portré

„Tény, hogy beszéltünk robbanóanyag-szerzésről. Arról volt szó, hogy deportálás lesz. […] Arról volt szó, ha deportálnak, akkor robbantunk” – jelentette ki tárgyalásán Alapi László, a pásztói hídrobbantók elleni per másodrendű vádlottja. A forradalom utóvédharca idején végrehajtott hazafias tettéért az életével kellett fizetnie.

Alapi László 1920-ban született Pásztón. Szegényparaszti családból származott, nyolcan voltak testvérek. A hat elemi után napszámosként kereste a kenyerét, majd 1943-ban behívták katonának. A Vörös Hadsereg fogságába esett, 1948-ban tért haza a Szovjetunióból. Megnősült, és egy környékbeli bányában helyezkedett el, azonban három év után ki kellett lépnie, mert egészsége nem bírta a föld alatti munkát. Ezt követően a pásztói Tejipari Vállalatnál dolgozott kocsikísérőként egészen 1957. április 24-i letartóztatásáig.

A forradalom alatt végig dolgozott (a később vele egy perben elítélt és kivégzett Geczkó István kocsikísérője volt), Salgótarjánba hordták a tejet, hiszen az élelmiszer-termelésben és -szállításban dolgozókra nem terjedt ki az általános sztrájk. Alapi, miután tudomására jutott, hogy a szovjet hatóságok százával deportálják a határon túlra a felkelésben részt vett (és részt nem vett) fiatalokat, december 4-én azt javasolta Geczkónak, hogy a vasúti közlekedés megbénítása érdekében szerezzenek robbanóanyagot, és robbantsák fel a Pásztó és Szurdokpüspöki közötti vasúti hidat. A tervbe beavatták Kiss Antalt, Kelemen Károlyt és Tóth Miklóst, másnap pedig robbanóanyagot és gyutacsokat szereztek a mátraszőlősi kőbányából. A robbantást Geczkó és Kiss Antal december 8-án hajtotta végre.

Az újraszerveződő kommunista diktatúra akciójukat szabotázsnak minősítette: „[A]z volt a céljuk, hogy megbénítsák a személy- és teherforgalmat, hogy ezzel akadályozzák a rendes termelőmunkára való áttérést” – olvasható a vádiratban. A tárgyaláson az is egyértelművé vált, hogy tettükhöz a végső lökést a helyi munkástanács-vezetők letartóztatása ellen tiltakozó tüntetőkre vezényelt salgótarjáni gyilkos sortűz adta, amelynek Alapi a szemtanúja volt. A tárgyaláson Geczkó úgy fogalmazott, hogy „december 8-án, a salgótarjáni összecsapás [sic!] után, amit Alapi mesélt el – Alapi mondta, hogy a hidat felrobbantjuk.” Ezt erősítette meg a negyedrendű vádlott, Kiss Antal vallomása: „Alapi belekerült Salgótarjánban a tüntetésbe, és elmesélte, mi történt. Az autóját barikádnak használták, egy kislányt lelőttek, ő fedezte magát.”

A társaság emberéletet nem akart kioltani, a robbantás előtt megérdeklődték, hogy várható-e vonat a szakaszon, utána pedig értesítették a pályamestert, hogy cselekményüknek ne legyen vétlen áldozata.

A hatóságok mindezt figyelmen kívül hagyták. Alapi Lászlót a Geczkó István és társai elleni per másodrendű vádlottjaként 1957. május 4-én a Budapesti Katonai Bíróság Kiss István Gábor százados vezette tanácsa statáriális eljárásban halálra ítélte, robbanóanyaggal való visszaélés, valamint fegyver- és lőszerrejtegetés címén. Az ítélethirdetést követően a bírói tanács kegyelmi tanáccsá alakult. Alapit a bíróság tagjai egyhangúan nem ajánlották kegyelemre, ítélete így végrehajthatóvá vált.

Alapi Lászlót Geczkó Istvánnal együtt 1957. május 6-án végezték ki a Budapesti Országos Börtön udvarán.

Források és irodalom

• Geczkó István és társai pere Hadtörténelmi Levéltár Budapesti Katonai Bíróság (Rgt.) B. III. 2157/1957
• 1956 Kézikönyve III. Megtorlás és emlékezés. A kézikönyv főszerkesztője Hegedűs B. András, a kötetet szerkesztette Kende Péter. 1956-os Intézet. Budapest, 1996.
• Eörsi László: 1956 mártírjai. 225 kivégzett felkelő. Budapest a forradalom napjaiban. Szentpétery Tibor fotóival. Rubicon-Ház, Budapest, 2006.