Ha egy nagyszülő rá van utalva arra, hogy a másik kontinensre költöző unokájával tartsa a kapcsolatot, akkor jóval hamarabb tanulja meg a számítógép, a szoftverek, a skype és az egyéb csatornák használatát, mint az, akinek nincs ilyen problémája. A kutatások azt bizonyítják, hogy az idősebbek - a fizikai korlátokat figyelembe véve - nagymértékben aktivizálhatók, sőt, van olyan európai ország, ahol önkéntes munkát is kell végezniük a tudásukból kiaknázandó. Idősebb hölgyek például kismamáknak segítenek a gyermek születése utáni hónapokban.

Ez érthető, hiszen olyan világban élünk, ahol a nagymértékű mobilitás miatt a kismama édesanyja gyakran nincs a közelben, ezért keresnek egy idősebb hölgyet, akivel lehet pótolni ezt a hiányt.

Arról se feledkezzünk meg, hogy mikortól számoljuk az idős kort. Hiszen nagyon sok 50, 60, 70 éves ember még aktívan dolgozik. Ezért hiába lenne igénye a kismamának arra, hogy valaki segítsen neki a pelenkázás vagy az almapürékészítés elsajátításában, nem ér rá a nagyszülő, így más segítséget kell igénybe vennie.

Ez egy olyan társadalmi jelenség, aminek a neve Nagymama elmélet. Mérhető az, hogy minél távolabb van az a nagyszülő a családtól, akinek a segítségére korábban minden további nélkül számíthattak a fiatalok,  annál kevesebb gyermek születik.

Új társadalmi jelenség az is, hogy a fiatalok egyre később vállalnak gyereket, így pedig egyre idősebbek a nagyszülők is. Ma már előfordul, hogy valaki 43 évesen szüli az első gyermekét, míg Elizabeth Taylor 39 évesen lett nagymama. A korábbi évszázadokban pedig még több példa volt arra, hogy valaki 35 és 40 éves kora között már nagymama-nagypapa lehetett. Ez azt jelenti, hogy maga a szülő és a nagyszülő is más életkorban találkozik a szülői, nagyszülői örömökkel.

A témával bővebben is foglalkozunk este fél 8-től a Családi Hét című magazinban.