Laklóth Aladár színművész, a Madách Színház tagja, aki a budai Várban vett részt a közös szavaláson, az MTI-nek azt mondta: megható volt látni és átélni, ahogy több ezer ember együtt szavalta a Nemzeti dalt.

A művész kollégájával, Körtvélyessy Zsolttal állt színpadra; Mázló Tímea hallássérült előadóművész jelnyelven tolmácsolta a verset. A színpad előtt a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége felhívására mintegy kéttucatnyian jelelték Petőfi versét.

Laklóth Aladár elmondta, hatéves kisfia is részt vett a szavalásban, az első sorban állt. A színész kiemelte, hogy egyetlen papírt sem látott, mindenki fejből mondta Petőfi Sándor költeményét.

Szente Vajk színész, rendező és Németh Kristóf, a Játékszín igazgatójának ötlete volt, hogy a nemzeti ünnepen közös szavalásra hívják az embereket, majd összefogva meghirdették a Mi március 15-énk című kezdeményezést. Országszerte több mint négyszáz önkormányzat jelezte csatlakozását, a becslések szerint 40-50 ezren szavalták egy időben a Nemzeti dalt - mondta Laklóth Aladár.

A színész az MTI-nek azt is elmondta: szeretnének hagyományt teremteni, hogy a jövőben minél többen vegyenek részt a Nemzeti dalt közös szavalásán, ezáltal is erősítsék az összetartozást.

Az 1848-ban Európán végigsöprő forradalmi hullám, amely márciusban Pestet és Budát is elérte, a szabadság, a függetlenség, a demokrácia és az egyenlőség eszméit magáénak valló Petőfi Sándort is magával ragadta. 1848. március 13-án megírta a Nemzeti dalt, amelyet a liberálisok és radikálisok is programversként fogadtak.

A Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) tájékoztatása szerint 1848. március 15. délelőttjén Petőfi Sándor, Jókai Mór és Vasvári Pál elindultak Landerer és Heckenast nyomdájába, hogy kinyomtattassák a Nemzeti dalt, és a költő csak a helyszínen vette észre, hogy otthon hagyta a verset, ezért azt fejből újra le kellett írnia. A kéziratnak ez a példánya került a Petőfi Társaság tulajdonába, onnan pedig az 1954-ben létrejött PIM gyűjteményébe.