A cápa váza lágy ízületekből, nem kemény csontokból áll, ezért igen ritka, hogy néhány törött fog- vagy gerinckövületen kívül mást is találnak a kutatók. A Nature tudományos folyóirat friss számában leírt, Arkansas-ban előkerült leletegyüttes azonban kivételes: szinte háromdimenziós állapotban, fontos csontvázelemeket megőrizve maradtak fel a kopoltyút és az állkapcsot alátámasztó ízületek.

Az Ozarcus mapesae nevet kapó cápafaj tanulmányozása arra késztetheti a kutatókat, hogy újragondolják a ragadozó evolúcióját. Eddig ugyanis úgy vélték, a mélytengeri vadászok igen keveset fejlődtek, mióta 420 millió éve megjelentek a vizekben.

"A cápák igen sikeresnek bizonyultak a Föld óceánjainak csúcsragadozói között. A legjobb analógia, ami eszembe jut: a cápák T-modelljét találtuk meg. A régi Fordról felismerhető, hogy autó, ám ha a motorház tetejét felnyitva kiderülnek a különbségek" - magyarázta John Maisey, a New York-i Természettudományi Múzeum munkatársa, a kutatás egyik résztvevője.

A tudósok feltárták, hogy a cápák külseje nagy vonalakban ugyanolyan maradt, ám belül fontos változások mentek végbe, melyek segítségével az állat a tengerek tökéletes falógépévé vált - mondta Maisey.

A most leírt faj leszármazottaihoz képest kisebb termetű, 60-90 centiméter hosszú volt, szeme viszonylag nagy. Sekély belső tengerek zavaros vizeiben élt.

Nagy felbontású röntgenfelvételek segítségével kimutatták, hogy csontváza inkább a mai csontos halakéra, a tonhaléra vagy a kardhaléra hasonlított, mint a mai cápákéra.

Más változások is történtek: állkapcsuk már nem kapcsolódik mereven az agykoponyához, ezért nagyobbat tudnak harapni vele. Belső fülük annyit finomult az evolúció során, hogy az igen alacsony frekvenciájú hangokat is meghallják, így még hatékonyabban vadászhatnak.

Az új fajt, az Ozarcus mapesae nevét részben lelőhelye, az Ozark-hegység, részben a maradványait megtaláló tudós, Gene Mapes tiszteletére kapta.