Úgy érzem, hogy ez a díj nemcsak nekem szól, hiszen több mint 250 munkatársam van, és különösképpen szól annak a 2000 gyereknek, aki hagyja magát neveltetni általunk. Úgyhogy én az ő nevükben és mindannyiunk nevében nagy szeretettel köszönöm.

Nehezebb most bánni a gyerekekkel, mint régebben?

Én azt gondolom, hogy nekem is jól esik a biztatás, és őket is biztatni, bátorítani kell. A sportolók ott a pályán, futnak, játszanak, de azért jó hallani ha kiabálnak a lelátóról, hogy hajrá, mindent bele! Úgy érzem, hogy egy ilyen díj is nekem is szárnyakat ad, és logikus, hogy nekünk is ez a feladatunk a gyerekekkel, hogy nem szidni kell őket, hanem bátorítani, lelkesíteni. Én hiszem, hogy minden ember arra vágyik, hogy kibontakozzon, a benne lévő értékek felszínre jöjjenek, és ezek a vágyak megvannak a mai fiatalokban is.

Megkönnyíti majd a munkáját ez a díj? Több lehetőséget kap majd, hogy segíthessen?

Én azt gondolom, egy kicsit felelősebbé tesz most ez, mert mostanig, ha valamit rosszul csináltam, mondhattam azt, hogy ellenszél van, s nem lehet, nem engedik, de most már ilyen magas szintről bátorítják, biztatják az embert, így mostantól sokkal jobban és ügyesebben kell tevékenykedni. Mindez felelősségtudattal is jár.

A méltatásában a Dévai Szent Ferenc Alapítvány létrehozását, a fiatalok védelmét, a közösségszervezést is felsorolták. Mire a legbüszkébb?

Én a gyerekekre vagyok a legbüszkébb, és arra, hogy most már húsz éve lassan, hogy végzem ezt a munkát, és sok olyan gyerekünk van, akik felnőttek, családot alapítottak, nagyon komoly munkahelyeik vannak. Nemrég kaptam például egy bukaresti banktól egy nagyon szép levelet. Az egyik fiunk mint közgazdász ott dolgozik, és az igazgató azt írta, hogy mindig látta, hogy valahogy az a gyerek másabb, mint a többi, olyan szerény meg szorgalmas, és végül kiderült, hogy nálunk nőtt fel árvaházban. Ezért írt egy levelet, és megköszönte ezt a munkát. Én nagyon büszke tudok lenni erre.

Jelenleg hány gyerek van az ön keze alatt?

Több mint kétezer gyereket nevelünk 58 településen. Tehát nem csak egy hely van, mert mindig Dévát szokták emlegetni. Egész Erdély területén vannak gyermekvédelmi házaink.

Ön mindegyiket rendszeresen felkeresi?

Igen. Valamelyik évben összeszámolták a kollégák, és aztán szórakoztak rajtam, hogy abban az esztendőben öt éjszaka aludtam ugyanabban az ágyneműben, mert általában minden éjjel más helyen, új ágyneműben alszom. De nem azért, mert olyan előkelő vagyok, hanem mert mindig más településen hajtom álomra a fejemet.