A chicagói Field Természettudományi Múzeum munkatársainak vezetésével folytatott vizsgálat során a brit és amerikai kutatók öt darab múzeumi T.rex példányt vizsgáltak, köztük a chicagói intézmény tulajdonában lévő Sue nevű leletet is, amely az eddig feltárt legnagyobb és legteljesebb állapotban lévő T.rex fosszília.

A PLoS One című internetes tudományos folyóiratban közölt tanulmány készítésekor a kutatók háromdimenziós lézerszkennerrel vitték be a számítógépbe az óriás húsevők csontozatát, majd a madarak és krokodilok lágyszöveteinek szerkezetét alapul véve vonták be hússal a vázat. Az eredmények szerint a 67 millió évvel ezelőtt az észak-amerikai nagy síkságokon "garázdálkodó" Sue több mint kilenc tonnát nyomhatott, vagyis 30 százalékkal lehetett nehezebb, mint azt előzetesen gondolták a kutatók.

Érdekes módon azonban, a vizsgálatba bevont legkisebb és legfiatalabb példány az előzetes becslésekhez képest könnyebbnek bizonyult, ezzel azt sugallva, hogy a T.rexek kétszer gyorsabban fejlődtek a 10 és 15 éves koruk közötti időszakban, mint azt egy öt évvel ezelőtti tanulmány megállapította. "A kamaszéveik leggyorsabb fejlődési szakaszában naponta öt kilogrammot szedtek magukra" - mondta John Hutchinson a londoni Királyi Állatorvosi Egyetem munkatársa.

A növényevő hadrosauridák vagy más néven kacsacsőrű dinoszauruszok a T.rexek mellett éltek, ezáltal kitűnő táplálékforrást biztosítva az óriás húsevők számára. Hatalmas étvágyukból fakadóan a Tyrannosaurus rexeknek kiterjedt felségterületük volt, és feltehetőleg viszonylag kevés példány akadt belőlük. A sebes ütemű kamaszkori fejlődés gyors anyagcserére utal, ezzel alátámasztva a feltevést, miszerint a "hidegvérű gyilkosok" valójában melegvérűek voltak.

Hatalmas testtömegük ára a fürgeségükről való lemondás volt. Alsó lábizmaik sem voltak olyan arányosak, mint a mai modern madaraké, ami azt jelenti, hogy a ragadozók csúcssebessége nagyjából 16-40 kilométer per óra lehetett.