Szabó Miklós a magyar atlétika meghatározó alakja volt, versenyzőként 13 bajnoki cím, negyvenszeres válogatottság mutatja klasszisát. Nemzetközi sikerei közül kiemelkedik az 1956-os melbourne-i olimpián 5000 méteren elért negyedik helyezése, majd egy évvel később 13:51.8 perccel hosszú ideig vezette az 5000 méter világranglistáját, és a moszkvai VIT-en az akkori világcsúcstartó Pjotr Bolotnyikovot megelőzve ért elsőként a célba ezen a távon. Szabó a Tábori, Iharos, Rózsavölgyi, Kovács "Bütyök", Béres aranygeneráció tagja volt.

Pályafutása után a Magyar Atlétikai Szövetség szakmai igazgatója és az utánpótlás szakágvezetője, valamint a futóiskola igazgatója volt. Később az MTK sportszakmai igazgatói posztját töltötte be. Tevékenységét több kitüntetéssel ismerték el: megkapta a Sportérdemérem ezüst fokozatát, a MAFC Örökös bajnoka lett és a hazai sportági szövetség életműdíját is kiérdemelte.

Futáshoz való kivételes kapcsolatát mutatja, hogy 1966-ban könyvet írt, Futás nélkül nincsen sport címmel, 2020-ban pedig életútját bemutató kötet jelent meg róla és Béres Ernőről, Győzelmek és emlékek szögescipőben címmel.