Egy brit fogadóiroda két héttel ezelőtt 1:5000-hez adta, hogy idén Federer-Nadal és Venus-Serena döntők lesznek az Austral Openen. Csoda, vagy sem, de összejött. Különösen a férfi álomdöntő lepte meg a teniszvilágot. A 35 éves, térdsérülése miatt fél évet kihagyó svájci a 17., míg a szintén sérülésből visszakapaszkodó spanyol a 9. kiemelti pozícióból vágott neki az év első GS-versenyének. 1968 óta (mióta az Open-érát külön jegyzik) mindössze ötödik alkalommal fordult elő, hogy mind a két finalista elmúlt már 30 éves. És igen, a vasárnapi döntő minden volt, csak nem papírforma.

És ez a döntő minden volt, amit a sport 2017-ben adhat a világnak. Fantasztikus színvonalú játék, úriemberek sportszerű, végletekig kiélezett, fordulatos küzdelme, 3 óra 38 perc tömény izgalom és hatalmas pénz (az ötödik melbourne-i trófeáját megszerző bajnok a Norman Brookes Kupa mellé 3,7 millió ausztrál dollárt (792 millió forintot) kapott).

Az álomdöntő előtt megoszlottak a vélemények arról, hogy Federer vagy Nadal az esélyesebb. Kilencedik Grand Slam-döntőjükben találkoztak, legutóbb, a 2011-es Roland Garros fináléjában és öt másikban is Nadal nyert. Utolsó egymás elleni meccsüket 2015 őszén viszont Roger Federer meg tudta nyerni. A fináléig vezető úton mind a ketten két-két ötszettes mérkőzést vívtak, ami inkább az öt évvel fiatalabb Nadal esélyét növelte. De a svájci egy nappal többet pihenhetett és ez, illetve az, hogy az elődöntőben Nadalnak majdnem öt órát kellett a pályán töltenie, inkább a GS-csúcstartó svájcinak kedvezett.

Végül nem a fizikum döntött a találkozón, bár meccs közben többször is ápolást kért Federer, a harmadik szettben kezdett fájni a combja és az ágyéka. "Muszáj volt orvosi segítséget kérnem. Én vagyok az egyik utolsó, akit ápolni szoktak a pályán, de most nem bírtam volna máshogy folytatni, és úgy voltam vele, hogy a szabályok azért vannak, hogy kihasználjuk őket" - mondta.

Huszonnégy órával az álomdöntő után a legtöbb szakíró elemzésében a svájci fonákját teszi első helyre a “mi döntött Federer javára” kérdésre. Ez a fonák ugyanis a harmadik játszmától kezdve elképesztő hatékonysággal működött. Korábbi találkozóikon a jobbkezesnek született, de balkézzel játszó Nadal rendre a svájci fonákját támadta végkimerülésig. Ha kellett lassan, ha kellett rágyorsítva, ha kellett felpörgetve magasan. Ezúttal azonban Federer erre felkészült. Az Eurosport szakértője, Mats Wilander a találkozó után azt mondta, hogy szerinte Federer a tavalyi térdsérülése alatt speciális kiegészítő edzéseket tartott a fonákja javítására és ez hozta most meg a 18. GS-győzelmet a számára.

Federer sikerének másik kulcsa a tökéletes pszichikai állapota volt. A találkozó harmadik játszmájában – amikor a svájci, sokak szerint élete legjobb szettjében - olyan magas színvonalra emelte a játékát, ami a rendkívül stabil Nadalt is meglepte. Az ötödik, mindent eldöntő játszmában, amikor a spanyol brékelőnyben volt, Federer elképesztő nyomást tudott rá gyakorolni. Folyamatosan bréklabdákat kellett hárítania Nadalnak, aki ezt a fokozott, idegörlő koncentrációt már nem is bírta el.

A tenisz egy nagyon kemény sport - mondta a kimerült Federer a döntő után, könnyekkel a szemében, fájdalommal a combjában. "Nincsenek döntetlenek, ha lenne, boldogan elfogadnám, hogy megosszam Rafával a győzelmet, a díjat" - tette hozzá. Az utolsó, ami számít most, hogy hány Grand Slamnél járok. Őszintén, nem érdekel, úgy fogunk ma este bulizni, mint a rocksztárok."

A tenisz szerelmeseit azonban a csúcsok, a trófeák és a sportember is érdekli. A vasárnapi, 18. GS-győzelemmel ő lett az első teniszező, aki három különböző GS-et tudott megnyerni legalább ötször: 5 Australian Open, 1 Roland Garros, 7 Wimbledon és 5 US Open trófea van a bázeli vitrinben. Federer az új, hétfőn kikerülő világranglistán újra a TOP 10-be került, és újra sok-sok millió hívet szerzett magának, a tenisznek és az élsportnak is.

Mert igaz ugyan, hogy miatta az elmúlt évtizedben mindig mindenhol megteltek a stadionok, de olyanra még az ő kivételes pályafutásában se volt példa, mint a vasárnapi döntőn Melbourne-ben, ahol nemcsak a finálénak helyet adó Rod Laver Aréna telt meg, hanem ki kellett nyitni egy szomszédos stadiont is, hogy a szurkolók legalább egy kivetítőn át követhessék az álomdöntőt. És Roger Federer nem is feledkezett meg róluk: miután a központi pályán lement a díjátadó műsor, hóna alatt a trófeával átsétált a másik pályára és az őt váró szurkolóknak megmutatta a kupát és megköszönte nekik külön is a biztatást.

Roger Federer nemcsak minden idők legjobb teniszezője, hanem egyike minden idők legnagyobb sportolóinak is. Bár a világnak elfogytak rá a jelzői, neki volt ereje a kimerítő ötjátszmás dráma után legyőzött ellenfelét, barátját vigasztalni: “nekem az egész erről a visszatérésről szólt, egy újabb nagy meccsről Rafával. Ellene játszani, ez marad az örök, a legnagyobb kihívás. Rafa egy különleges ellenfél volt a karrieremben. Jobb játékossá tett. Játsz Rafa tovább, kérlek! A tenisznek szüksége van rád. Köszönök mindent, amit a teniszért teszel!"

A sportvilág pedig reménykedik, hogy megismételhető még a vasárnapi csoda: a harmincon túli zsenik még bírják fizikailag és lelkileg a nyomást.