Két héttel az olimpia után melyek a legfőbb tapasztalatok?

Nagyjából egy-másfél éve foglalkoztunk a sportágban megjelenő nehézségekkel, gondokkal. Most más feladatunk nincs, mint hogy az olimpia eredményeket, a tavalyi milánói világbajnokság és az azt megelőző versenyeknek a jelenségeit alaposan elemezzük. Ez a szeptember végi elnökségi ülésen meg is történik. Arra már elkészül egy, a szakmai munkát részletező beszámoló, amelyben komoly kérdések merülnek föl, mert négyéves ciklust zárunk és a következő négy évre kell fölkészülni. Ezek között van az orvosi háttér fejlesztése, az egészséges sportolói jövő kérdése, a tanulás és a verseny összeegyeztetése, a fiatal edzők jövedelmének a kérdése, valamint az is, hogy a 19-20 éves sportolókból hogy lesz felnőtt válogatott sportoló. Foglalkozunk azzal is, hogyan lehetne finanszírozni a világkupákat, amelyeken a fiatalok vesznek részt, hogy ők is kapjanak jutalmat a jó eredményért. Megnézzük a válogatási elveket, hiszen olimpiák után senki nincs védett állapotban. Tehát nagyon sok alapkérdés lesz ebben az anyagban, ami messze túlmegy csak az eredményesség vizsgálatán.

Önben mi kristályosodott ki az elmúlt időszakban az olimpia és a teljes ciklus összképe alapján?

Az, hogy a sportág rendkívül módón fejlődött az elmúlt 4-8-10 évben. Ha megnézzük a fiatalok szereplését a minszki világbajnokságon, 33 számból 28-ban dobogón állt magyar sportoló és 10-et megnyertünk. Ez azt jelenti, hogy roppant erős háttere van a kajak-kenunak, és pont ez a mi felelősségünk, hogy hogyan lehet őket megőrizni, és eredményes versenyzőt faragni a tiszta módszerek alkalmazásával. A létesítményeink sokat fejlődtek, nagyon komoly anyagi támogatást kaptunk. Nagyjából 160 egyesületben fejlesztünk, és a beruházások jelentős része átfolyik a kajak-kenu szövetségbe, ami egy roppant nagy munka, ezen felül további más tevékenységünk is van, ami nem tartozik az olimpiához: az egész turizmus fejlesztés és annak a stratégiája. Tehát komoly általános munka folyik, aminek a csúcsa mindig az olimpia. Rió egyrészt megmutatta azt, hogy a tapasztalt versenyzők megnyertek mindent, amit lehetett, a fiatalok – hiszen 11 versenyzőnk élete első olimpiáján vett részt – közül pedig voltak, akik nagyon szépen helyt álltak, számomra egy negyedik hely nagy eredmény tőlük. A 19-20 évesek is ott voltak a B döntő élén, ami szintén ragyogó. A férfi négyessel kapcsolatban merült fel kérdés. Bízom abban, hogy erre is kapunk választ, és máshogy építjük föl a következő négy évet.

Mi a teendő ilyenkor, amikor egyértelműen látszik, hogy a női kajak szakág kiemelkedik a magyar kajak-kenu sportból? Annak az erejét megtartani, ha lehetséges, még tovább erősíteni, vagy pedig a többi felzárkóztatására több energiát fordítani?

Tokió egészen más struktúrájú olimpia lesz. Egyrészt hadd emlékeztessek arra, hogy Sydney-ben a négy olimpiai aranyat a férfiak nyerték, a férfi szakág egészen mostanáig ott volt a topon, de be kell látni, hogy nagy őrségváltás történt. Ami a lányokat illeti, ők olyan korban vannak, hogy rájuk mindenképpen számítani kell. A szakmai eredményességet meg kell tartani, az edzőknek, az egyesületeknek olyan támogatást kell biztosítani, ami ezt a szintet képes stabilizálni, de természetesen koncentrálnunk kell arra, hogy a tokiói olimpián már a női kenu megjelenik, ami különleges szakági fejlesztést igényel, és a férfiaknál is megváltozik minden, hiszen az 1000 méter helyett 500-as lesz a férfi négyes, tehát más felkészülési rend, más arányrendszer kell a sportágon belül.

Az új számokat érintő döntések mikor válnak hivatalossá?

Novemberben, a nemzetközi szövetség bakui közgyűlésén.

Van-e esély arra, hogy Vaskuti István megerősítse, adott esetben tovább javítsa helyzetét a nemzetközi szövetségben?

Ezt neki kellene elmondania, de annyi azért elárulható, hogy erős egyénisége a nemzetközi kajak-kenu világnak, 12 éve alelnöke a nemzetközi szervezetnek, és azt gondolom, hogy az új rendszeren belül sokkal inkább a szakmai irányítás vezetésében szeretne részt venni, mint formális alelnöknek maradni. Eldönti, hogy mi ebben mit tudunk lobbizni. Akkor lehet a kérdést igazán megválaszolni, ha elfogadja az új szervezeti szabályzatot a nemzetközi szövetség.

Itthon a szlalom szakág fejlesztése mennyire lesz előtérben a következő években? Most, nem jutott ki a honosított magyar versenyző, Potocny Marcel Rióba.

Ő nagyon jó, mert rendkívül szimpatikus egyéniség, sokat tud majd segíteni a magyar szakág felépítésében. Megkaptuk a kormánytól a támogatást arra, hogy a tervezés meginduljon és Fürjes Balázs kormánybiztos vezetésével ez el is kezdődik. Ha 2024-re olimpiát tervezünk, akkor nem csak egy létesítményt kell megépíteni, hanem versenyzőkkel kell rendelkezni. Az egy más kajak-kenu, egy más sport, és ez a nyolc év mindenképpen kell arra, hogy fejlődjünk. De ha nem lesz esetleg Magyarországon olimpia, akkor is szeretnénk már 2024-ben érdemi versenyzőkkel jelen lenni. Abban bízom, hogy a következő év őszére, karácsonyára el is készül az első szlalompálya. Ez egyfajta vadvízi evezés állítható akadályokkal, és kisgyerekektől kezdve felnőttekig, szabadidősporttól vállalati sportig minden szervezhető rá, tehát nagyrészt kitermeli a költségeit.

Voltak negatív hírek az elmúlt hetekben, hónapokban a kajak-kenu sport körül.Mit kell tenni a szövetségnek, hogy ezeket megfelelően kezelje, vagy a számukat csökkentse?

Folytatni kell azt a magatartást, amit ezelőtt másfél-két évvel a közgyűlés támogatásával elfogadtunk. Zéró tolerancia van. Mi magunk rendeljük az orvosi vizsgálatokat, eddig ötvenet rendeltünk meg, és nem a legegyszerűbbet és a legolcsóbbat, hanem a legdrágábbat, a legmodernebb eszközzel, amely kimutat mindenféle csalafintaságot. Ennek természetesen mi is áldozatai vagyunk, sokan azt mondták, hogy harakirit hajtunk végre. Tekintettel arra, hogy az ember ismeri, hogy milyen folyamatok játszódnak a társadalomban, tudja, hogy ezek a gyerekek benne élnek ebben a széles közösségben, mindenféle hatás éri őket, és tudni kell, hogy beszűrődik a sportba is csomó olyan felelőtlenség, amivel nekünk szembe kell nézni. Mi most ezt megkezdtük. Még az olimpiai eredményesség férfi szakágban mérhető hiányosságai is visszavezethetők erre is, ezért én is, mindenki felelős, hogy ez így volt.

Hibáztak valamiben?

Egyelőre úgy néz ki, hogy nem hibáztunk. Azt gondolom, hogy jó a tendencia, komolyan veszik a sportolók és a mi különleges felelősségünk. Erős a fiatalok jelenléte, és szégyen lenne őket arra késztetni, hogy mondjuk azt lássák, úgy könnyebb eredményesnek lenni, ha bekapok valamit és közben edzek. Szeretnénk, hogy egészséges és eredményes fiatalok maradjanak. Ennek egyik oldala, hogy ami nem megengedett, az tilos. Viszont föl kell építenünk egy olyan orvos-egészségügyi hátteret, olyan szakértői rendszert, amely a kiválasztástól kezdve a fejlődés folyamatát kíséri végig, amely a versenyzőből a maximális eredményt ki tudja hozni anélkül, hogy neki bármilyen idegen szerhez hozzá kéne nyúlnia. A sport ezt megérdemli, a rendszer létrehozására nagyon komoly befektetéseket tervezünk a következő évre. Az első lépéseket megtettük, nem most találom ki, egy éve már ezt fejlesztjük, nagyon komoly munka folyik egéren.

Mekkora energiát fordítanak a versenyzők menedzselésére, az ismertségük további növelésére? Kozák Danuta most már ötszörös olimpiai bajnok, de még mindig nem lehet azt mondani, hogy ő lenne az ország legismertebb sportolója.

Egyénisége is válogatja, hogy ki mennyire kommunikatív, kinek mekkora belső kényszere van erre. Danutával és másokkal beszélgetve az érződik rajtuk, hogy azért szeretnék, őket olyannak ismerjék, amilyenek. Kozák Danuta a sportágon belül történelmet írt. Nemcsak az ötszörös olimpiai címe döbbenetes, hanem az, ahogy ezt elérte. Az, hogy egy olimpián megnyerte mindhárom számot. Az 500. magyar érmet és a 175. aranyérmet szerezte. Ez egy döbbenetes folyamat. Soha még női versenyző nem volt képes megvédeni egyik olimpiáról a másikra az olimpiai érmét. Tehát ő tényleg csodát tett. Ezt így kell tudni értékelni. Viszont a sajtónak tudnia kell, hogy ő egy zárkózottabb, befelé élő, csöndesebb alkat. Ez legalább olyan szimpatikus, és a gyerek számára nyugodtan oda lehet állítani példaképkének valakit, aki kedvesen, csöndesen mosolyog, és közben elképesztő nagy munkát végez annak érdekében, hogy a csúcson legyen. Csodálatos példa. Én ezt többre tartom, mintha valaki sokat dumál, nagyon szépen eladja magát, és esetleg egy luftballon.