"Minden olimpia kicsit más volt, és mindegyik elevenen él az emlékezetemben - nyilatkozott a MTI-nek az UTE 40 esztendős vívója. - Az elsőn, a monumentális atlantai olimpián még nagyon fiatal, húszéves voltam. Bár csapatban és egyéniben is jól szerepeltünk, hiszen a negyedik hely, illetve az én nyolcas döntőbe kerülésem is jónak mondható, mégis csak utólag látom így, ott kudarcnak éltem meg, hogy érem nélkül jöttem haza".

Nem tagadja, már az ötkarikás premieren is hiányérzete volt, hogy nem jött össze az érem, ami a következő játékokon is elmaradt.

"Sokszor csak hajszálon, egy tuson múlott a jó eredmény, és nekem hónapok kellettek ahhoz, hogy feldolgozzam a történteket. Ám mindig új erőre kaptam, és lelkesen vágtam neki az újabb négyéves ciklusnak" - tette hozzá.

Az eddigi ötből a 2000-es sydneyi játékokat nevezi kedvencének, több ok miatt is:

"Ausztráliában volt a legjobb a vendéglátás, otthonos a hangulat, segítőkészek voltak az önkéntesek. A magánéletem szempontjából is a sydneyi olimpia a meghatározó, ugyanis előtte ismerkedtünk meg a férjemmel (Laurie Shong, korábbi kanadai párbajtőrözővel), és itthon együtt készültünk az olimpiára. Egyéniben ismét bejutottam a nyolcas döntőbe, csapatban viszont nagy lehetőséget szalasztottunk el."

Négy év múlva, Athénban a negyedik hellyel a legjobb eredményét érte el. Úgy érezte, addigi pályafutása során akkor volt csúcsformában, ezért különösen szomorú volt, hogy ismét érem nélkül maradt. Pekingben társaival együtt lett negyedik, pedig - mint emlékezett - a legfényesebb érem sem tűnt elérhetetlennek.

"Nagyon sajnáltam a csapatot, de újból erőt adott a folytatáshoz a hiányérzet." - mondta.

Londonba már egy kislány anyukájaként utazott, és talán ez volt az egyetlen pozitívum, ami a legutóbbi olimpiájával összefüggésben elmondható:

"Londonban nagyon magányos voltam, egyedül képviseltem a magyar női tőrvívást, mivel a csapatunk nem szerzett kvótát. A csapat kijutása ugyanúgy egy találaton múlt, mint az én továbbjutásom a 16 közül".

A riói olimpiát, amelyre már kétgyermekes anyukaként utazik, újult erővel várja, és nagyon örül annak, hogy ezúttal nem lesz egyedül a női tőrözők mezőnyében, hiszen a válogatott másik kismamájával, Knapek Edinával együtt képviselheti a magyar színeket.

"Ez volt az egyik legnehezebb kvalifikáció, kemény év van mögöttünk, nagyon megdolgoztunk az olimpiai kvótáért. Én a tavalyi Eb-bronzérmemnek, Edina pedig a vb-döntős helyezésének köszönheti, hogy kedvező pozícióban voltunk a világranglistán. Nagy kihívás, izgalmas időszak volt, jó eredményekkel és hullámvölgyekkel" - fogalmazott.

Az olimpiáig még két világkupa-verseny, az Európa-bajnokság, valamint a riói csapat-világbajnokság vár Mohamed Aidára.

"Az Eb és a vb is egy erőpróba az olimpia előtt. Mivel nem lehet minden versenyen magas szinten teljesíteni, inkább arra figyelek, hogy levonjam a tanulságokat, és a hibákat a következő versenyig kiküszöböljem. A riói csapat-világbajnokság azért is fontos, hogy lássam, mi vár majd ránk az olimpián, mert bevallom, egyelőre nem nagyon bízom a körülményekben" - mondta Mohamed Aida.