1944. december 17-én született Balatonújlakon. Gyerekkorában a Marcali MEDOSZ és a Kaposvári Kinizsi csapataiban játszott csatárként. 1961-ben, tizenhét évesen került Budapestre, a Megyeri útra, ahol 1978-ig számos sikert ért el az Újpesti Dózsa színeiben. A lila-fehérekkel 418 bajnoki mérkőzésén 303 gólt szerzett, ötszörös gólkirály lett, nyolcszor nyert magyar bajnoki címet, háromszor Magyar Kupát. Az Újpesttel 1974-ben BEK-elődöntőt játszott a Bayern München ellen, 1975-ben a nyolcaddöntőben a Benfica ellen szerzett gólját a kupaforduló legszebb találatának választották. Számolatlanul termelte a gólokat, éppen ezért a lila-fehér szurkolók a Góleádor becenevet adták neki.

A válogatottban 1962-ben a Népstadionban Jugoszlávia ellen játszott először (0-1), majd 1979-ig 76 mérkőzésen lépett pályára, és 36 gólt szerzett. Sokoldalú támadójátékos volt, aki klubcsapatában középcsatár, a válogatottban Albert Flórián mellett jobb összekötő poszton szerepelt. Az erőteljes, izmos felépítésű, gyors kezdősebességű, hallatlanul gólveszélyes Bene nélkül az 1960-70-es években elképzelhetetlen volt a magyar válogatott csatársora.

Tagja volt az 1964. évi tokiói olimpián aranyérmes magyar csapatnak. Rögtön az első mérkőzésen mind a hat gólt ő lőtte Marokkó ellen, és a csehszlovákok elleni döntőben is ő juttatta vezetéshez együttesét, tizenkét találatával pedig a torna gólkirálya lett. Ugyanebben az évben a válogatottal Eb-bronzérmet szerzett, 1972-ben negyedik lett. Háromszor játszott az Európa-válogatott csatársorában.

1966-ban az angliai világbajnokságon nyújtotta legemlékezetesebb teljesítményét. A címvédő, több mint egy évtizeden át veretlen brazilok ellen a csoportmérkőzésen öt védőt kicselezve már a 3. percben gólt szerzett, ezt a mai napig minden idők egyik legszebb találatai között emlegetik. Ezután Farkas Jánosnak adott gólpasszt, aki kapásból bombázott Gilmar kapujába, végül a szenzációs magyar győzelmet (3-1) hozó büntetőt is ő harcolta ki, nem véletlenül válogatták be a világbajnokság "álomtizenegyébe".

Az angol Billy Wright, aki a világon elsőként lett százszoros válogatott, egyszer így nyilatkozott róla: "Bene legalább akkora kiválósága volt a korszaknak, mint Albert. Kevés olyan gólvadász portyázott akkortájt Európa tizenhatosainak környékén, mint az önök Benéje."

Pályafutásának befejezéseként 1978-tól a Volán SC-ben, majd a finn Seinäjoki, a Soroksári VOSE és a Kecskeméti SC csapataiban játszott, a góllövő cipőt harminckilenc éves korában akasztotta szögre.

1984-től 1991-ig sportvezetőként és edzőként folytatta az Újpesti Dózsa ifjúsági csapatánál. Az UTE felnőtt csapatával 1992-ben Szuperkupát és Magyar Kupát nyert. 1994-ben irányította a Fóti TSZ SE, 1999-től a László Kórház női labdarúgócsapatának munkáját is. Dolgozott még a norvég Vagarkameratene csapatánál, a női válogatottnál, az olimpiai csapat edzőjeként és a válogatott segédedzőjeként. 2004-ben elvállalta a strandlabdarúgó-válogatott irányítását.

1964-ben és 1969-ben ő lett idehaza az év labdarúgója. 1994-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje polgári tagozata kitüntetést, 1998-ban a Mező Ferenc-emlékgyűrűt vehette át, 1999-ben elhelyezte kézlenyomatát a Magyar Sportcsillagok Falán. 2001-ben MLSZ emlékérmet kapott, 2004-ben nyugállományú rendőr alezredessé léptették elő, 2005-ben Újpest díszpolgárává avatták. 2006 óta a nevét viseli a Kaposvári Rákóczi FC labdarúgó akadémiája, 2012 óta Újpesten egy általános iskola, 2013-ban Marcaliban utcát neveztek el róla.

Bene Ferenc 2006. február 27-én, életének hatvankettedik évében hunyt el.