Fél tíz után pár perccel elsőként Polgár Judit lépett ki az ajtón, akit két gyermeke virággal fogadott. A nyakában ott lógott az ezüstérem, akárcsak a többiekében.

"Bár 12 évesen nyertem olimpiát, és előfordult, hogy a legjobb játékos címet is kiérdemeltem, azért ennek az ezüstéremnek is nagyon örülök, mert úgy érzem, méltó befejezése a pályafutásomnak" - fogalmazott Polgár Judit, aki az olimpián jelentette be, hogy visszavonul a versenyszerű sakkozástól. Ugyanakkor azért teljesen nem zárta ki a lehetőségét annak, hogy egyszer később még újra asztalhoz üljön a nemzeti színekben.

A csapat első táblása, Lékó Péter hangsúlyozta, azért különösen boldog, mert szerinte minden idők legerősebb olimpiáján sikerült elérni ezt a második helyet.

"A sakk rengeteget változott az elmúlt évtizedben. Jó példa erre, hogy bár az oroszok négy világklasszist tudnak felvonultatni, mégis a legutóbbi tíz évben egyszer sem tudtak aranyérmet nyerni, s most még a dobogóra sem fértek fel. A számítógépes elemzések elterjedésének köszönhetően ezúttal 15 olyan ország volt, amelyik szinte azonos eséllyel küzdött az érmekért. Egy ilyen mezőnyben másodiknak lenni szerintem hatalmas siker - mondta Lékó, aki elárulta ezt is, hogy az utolsó fordulóra nem elemzésekkel, hanem egy kis pingpongozással készültek, amit nem volt egyszerű megszervezni az északi országban. - Végre a pontszámítás is igazságos volt és nekünk kedvezett. Bár a végén nagyon izgultunk, amikor megtudtuk, hogy India 3,5-0,5-re verte Üzbegisztánt, mert nem sokkal előtte még 2-2-re álltak, csak az üzbégek kockáztattak és ez lett a vége" - tette hozzá.

A magyar válogatott legjobbja ezúttal a második táblán játszó Balogh Csaba volt, akinek két ezüstérem lógott a nyakában, miután a második táblások között a második legjobb teljesítményt érte el. Sőt, ő lett az olimpiai teljes férfi mezőnyének negyedik legjobb játékosa.

"Váratlan húzásokkal készültem az olimpiára, mást játszottam, mint amit általában szoktam. És ez most bejött" - mondta boldogan a 27 esztendős budaörsi sakkozó, aki pályafutása során negyedszer érdemelt ki táblaérmet.

A záró fordulóban talán rá várt a legnehezebb feladat, mert sötéttel az ellen az ukrán Eljanov ellen kellett helytállnia, akivel szemban addig két döntetlen és három vereség volt a mérlege. A helyzetét bonyolította, hogy nehéz állása közben váratlanul félbeszakadt a partija.

"A terem másik feléből kiabálást hallottam, aztán mindenki kirohant, mert azt hitték, hogy bombariadó van. Később kiderült, hogy az egyik seychelles-szigeteki játékos rosszul lett és orvosért kiáltott. Szegény infarktust kapott, és hiába próbálták újraéleszteni, nem sikerült" - mesélte Balogh, akit az újraélesztő gép csipogása is zavart, időzavarba is került, de végül sikerült döntetlenre mentenie az utolsó partit, ami végül ezüstérmet ért.

Horváth Tamás szövetségi kapitány egyszerűen mesésnek nevezte a második hely kiharcolását, amiben szerinte leginkább az játszott közre, hogy a magyar válogatott tagjai igazi csapatot alkottak. Segítették egymást, és minden forduló után közösen értékelték ki a mérkőzéseket.

Hozzátette: talán az is segített, hogy gyors döntéseket hozott, ezt a szokását még a múltból hozta magával, amikor műszaki területen dolgozott.

A ferihegyi fogadásról egyedül a legfiatalabb csapattag, Rapport Richárd hiányzott, aki Tromsőből egyenesen Rigába utazott, ahol egy rangos nagymesterversenyen vesz részt.

Mészáros Attila, a szövetség főtitkára az MTI-nek elmondta, hogy az ezüstéremért fejenként 10 millió forint eredményességi támogatás jár a játékosoknak - Polgár, Lékó, Balogh és Rapport mellett Almási Zoltán volt a csapat tagja -, míg Horváth Tamás kapitány ötmilliót kap.