Esterházy Marcell volt az első személy, aki édesapja halála után annak dolgozószobájába benyitott. Az első lépések megtétele volt a legnehezebb feladat, nemcsak lelkileg, hanem fizikailag is: felmérni és fényképeken dokumentálni az ott talált állapotokat, hiszen előre sosem lehet tudni, hogy a későbbiekben melyik könyvnek lehet kiemelt szerepe vagy jelentősége – fogalmaz az Index a Vasas Könyvtár online beszélgetése alapján.

A legértékesebb, spirálfüzetbe jegyzett kéziratok többé–kevésbé egy kupacban álltak, szerencsére jó állapotban. Esterházy a füzet jobb oldalára írt, a másik oldalon olvasható a szöveg javítása. Fia ezeken a variációkon kívül talált további átírásokat, sőt a gépírónak címzett szövegeket is, így az adott könyv akár két–három verzióban is elérhető.

A szerző nem rendelkezett írói hagyatékáról, meghagyta a családtagjainak, hogy ők döntsenek sorsa felől. Fontos volt azonban, hogy az anyag egyben maradjon, valamint hogy átlátható és kutatható legyen. A család a hagyaték elhelyezésénél egy stabil, megbízható, politikától független intézményben gondolkozott, így esett a választás a Berlini Művészeti Akadémiára. A fotóanyagok és naplók nagy része még Magyarországon, a családnál van, de hamarosan azok is Németországba kerülnek.

Mint arról az Infostart is beszámolt, Esterházy Péter és özvegye, Gitta 15 ezer kötetes könyvtára az evangélikus egyház levéltárába került.