INFORÁDIÓ
2022. május 16. hétfő
Botond, Mózes

halálhír

gyász

irodalom

Méray Tibor. MTI-fotó: Venczel Katalin – forrás: 24.hu

Meghalt Méray Tibor

Infostart

Életének 97. évében elhunyt Méray Tibor Kossuth-díjas író, újságíró, közíró – tudatta közösségi oldalán a Digitális Irodalmi Akadémia, amelynek alapító tagja volt.

Méray Tibor 1924. április 6-án született Budapesten. A Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi karán magyar-latin szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett 1946-ban, utána a Szabad Nép munkatársa, majd koreai és berlini tudósítója volt. 1947-ben és 1948-ban a Csillag felelős szerkesztője, 1953-tól az Írószövetség párttitkára, majd egyik titkára, 1954-ben és 1955-ben a Szabad Nép szerkesztőbizottságának volt a tagja.

Nagy Imre politikai támogatása miatt eltávolították, 1956 novemberében feleségével és gyermekével disszidált, évtizedekig nem térhettek haza.

Az emigrációban kezdetben a brüsszeli Szemle újságírója. 1962-től egyik szerkesztője, majd

1971 és 1989 között főszerkesztője lett a párizsi Irodalmi Újságnak és a hozzá tartozó Irodalmi Újság könyvsorozatoknak.

Emigrációja korai szakaszában Asbóth Elemérként és más álneveken jelentette meg írásait.

Sokat tett az 1956-os forradalom emlékének ébren tartásáért, számos írása és könyvei szóltak a magyar forradalomról. Nagy Imre élete és halála című könyvének első kiadása magyar nyelven Münchenben jelent meg 1978-ban, 2006-ban megérte a nyolcadik kiadást. Többször kiadták a Tisztító vihar - Adalékok egy korszak történetéhez (1949-1956) című kötetét. Filmforgatókönyveket, regényeket is írt, haláláig foglalkozott publicisztikával. A Le Monde című párizsi napilapban is jelentek meg írásai, valamint számos más mértékadó francia orgánumban.

A PEN Exil párizsi csoportja alelnöke, a pontoise-i Pissarro Múzeum megalapítója, a Nemzetközi Pissarro Társaság alelnöke volt.

Főbb munkái: Tűz (1948); Dalolva szép az élet (1950); Tanuságtétel. Riportok a harcoló Koreáról (1952); Koreai jelentés (1953); A fehér folyam (1954); Hotel de I'Écu és egyéb történetek (1954); A 9-es kórterem (1955); A csodacsatár (1956); Le dernier rapport (1958); Thirteen days that shook the Kremlin. Imre Nagy and the Hungarian revolution (1958); Búcsúlevél (1965); The Revolt of the Mind (1960, Aczél Tamással közösen); Der Mann ohne Scnurrbart (1960); Australie (1962); Politik ohne Gnade (1965); Budapest, 23 octobre 1956 (1966); Nagy Imre élete és halála (1978); Wesselényi utca 13. (1995); Románok (1996); Falra borsó (1997); A párizsi vártán (2000); 44 év után. A Budapest-Moszkva-Bukarest háromszög (2001).

1997-ben megkapta a Francia Köztársaság Becsületrendjét.

1951-ben József Attila-díjat, 1953-ban Kossuth-díjat kapott. A rendszerváltozást követően 1992-ben Pulitzer-emlékdíjban, 2000-ben Aranytoll díjban, 2002-ben Nagy Imre Érdemrendben részesült. 2004-ben a Pro Cultura Hungarica emlékplakettel tüntették ki. 2009-ben Budapest díszpolgára lett, ugyanabban az évben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal (polgári tagozata) kitüntetést.

Nyitókép: MTI-fotó: Venczel Katalin – forrás: 24.hu
A címlapról ajánljuk

×
×

Iratkozzon fel hírlevelünkre

és nem marad le az Infostart legfontosabb híreiről.
FELIRATKOZOM
×
INFOSTART
 
INFORÁDIÓ
PARTNEREINK
Sixt    iCom
infostart
AZ INFORÁDIÓ HÍRPORTÁLJA 
 
 

Médiaszolgáltatási tevékenységét a Médiatanács a Médiatanács Támogatási Program keretében támogatja.

NMHH
Az Év Honlapja 2018