A Rózsák háborúját lezáró 1485-ös bosworthi csatában 32 éves korában elesett királyt sebtében, koporsó nélkül temették el a leicesteri templomban. Az épületet a 16. században lebontották, a sír fölé később parkoló épült, a király elveszettnek hitt nyughelyét végül 2012 nyarán találták meg a kutatók.

Március 26-án, 530 évvel halála után másodszor is örök nyugalomra helyezik a Shakespeare királydrámája által híressé tett uralkodót. Ezúttal nem spórolnak: a leicesteri katedrálisban tartandó újratemetés köré ötnapos, átszámítva mintegy 1 milliárd forint költségű ünnepséget szerveznek.

A csütörtöki temetésen a canterbury érsek mellett jelen lesz Richard gloucesteri herceg is, aki ugyanazt a nemesi címet viseli, mint amelyet egykor III. Richárd.

A leicesteri katedrális pompába öltözik az eseményre. Különlegesen fontos szerepe lesz a virágoknak, amelyek kiválasztásáért és elrendezéséért Rosemary "Rosie" Hughes, a királyi család virágszakértője felel. Lesz többek között liliom és rozmaring, az ablakokat fehér rózsa, a York-ház szimbóluma díszíti majd. III. Richárd nemcsak ennek a háznak utolsó királya, de egyben az utolsó angol uralkodó is, aki a csatatéren vesztette életét. Halálával Angliában lezárult a középkor időszaka.

A királyt második temetésén már természetesen koporsóba helyezik: a kívül tölgyfa, belül ólom koporsó külső részét Richard Ibsen, III. Richárd nővérének egyik leszármazottja készítette. Ibsen DNS-e is segített abban, hogy azonosítsák az uralkodó földi maradványait, amelyből többek között olyan életrajzi részletek is kiderültek, mint hogy Richárd király nem vetette meg a bort: naponta egy üveggel megivott.